A Délvidék történelme a török korban

A mai Vajdaság, illetve a történelmi Délvidék nem csak a Kárpát-medencében képvisel különleges nemzeti, történelmi és kulturális sokszínűséget, hanem a soknemzetiségű Európában is kuriózumnak számít. Nemzetek jöttek és mentek, letelepedtek és elűzettek. A balsors néha nem könyörült sem magyaron, sem szerben, sem máson ezen a tájon, ám az egyszerű ember mindig barátja maradt a szomszédjának. Így lett naggyá ez a talpalatnyi föld, amely zugaiban az idős nénik és bácsik több nyelvet beszélnek, mint a legtöbb európai parlamenti képviselő.

A Délvidék történelmét az ezer éven áll fennálló történelmi Magyarország formálta. A honfoglalás korában ez a vidék a frank, a bizánci és az időnként megerősödő bolgár birodalom részét, illetve végvidékét képezte. Az államalapítás során a Délvidék saját vármegye rendszerrel lett gazdagabb, amely képes volt hatékonyabban segíteni az itt élők életét, valamint szolgálni a védelmüket.

A Délvidék első aranykora a 14. században érkezett el, amikor Szerém vármegye, illetve a Duna–Tisza köze az egész királyság legfejlettebb régiójává lépett elő. Akkoriban a terület még gyakorlatilag színmagyar volt; 12 vár, 28 város és 529 kisebb település állott, 8 apátsággal és prépostsággal.

Nem csak gazdasági értelemben, de a szellemi értékek tekintetében is kimagaslóvá vált ez a tájegység. Szárnyakat bontott a humanizmus, elterjedt a huszitizmus és a mai Szerémségben készült a biblia első magyar fordítása is; ezt ma huszita bibliaként emlegetjük.

A cikk folytatása>>>

delhir.info