A modern húsiparban komoly hagyományai vannak a nemzetekkel való játéknak, régóta bevett szokás, hogy a felvágottak és szalámik egzotikus vagy éppen ismerősen csengő országneveket kapnak.
Az itthon kapható „olasz” felvágott például évtizedek óta része a magyar boltok kínálatának, noha az ízvilága, az alapanyagai és a gyártási technológiája nem sok (semmilyen) közös vonást mutat az eredeti olasz húskészítményekkel.
A név ennek ellenére működik: eladja a terméket és egy kis mediterrán életérzést csempész a szendvicsbe. A nemzetekről elnevezett húsipari termékek mögött tehát nem földrajzi, hanem inkább marketinglogika húzódik meg – olyan, mint egy kis világkörüli utazás a hűtőpultban.

A magyar szalámi török változata
Ugyanez a jelenség figyelhető meg Törökországban is, ahol kifejezetten népszerű termék a „Dana Macar Salam”, szó szerintei fordításban „magyar marha szalámi” – a „macar” szó magyart, a „dana” pedig marhát jelent.
A termék a helyi piacra készül, a muszlim vallás miatt a sertéshús fogyasztása szinte teljesen háttérbe szorult (Törökországban nincs betiltva, de nagyon ritka), ezért szinte minden szalámi marhahúsból készül.
Persze a „magyar” elnevezés itt inkább stílust, mint eredetet jelöl: a fűszerezésben és az ízvilágban próbálják visszaadni a magyar szalámik karakterét, de teljesen más alapanyagokkal és gyártási körülmények között.