A dengbej kultúra – diyarbakıri beszámoló

Legutóbbi, Délkelet-Törökországban tett látogatásom során Diyarbakırban jártam, ahol ellátogattunk a történelmi Behrampaşa mecset közvetlen közelében található Diyarbakır Dengbej Házba is.

A látogatás alkalmával rövid ismertetőt kaptunk a házról és arról is, milyen céllal hozták létre 2007-ben. Megtudtuk, hogy a Dengbej Ház a Közel-Kelet 5000 éves történelmét mutatja be „stran” és „kılam” néven ismert szóbeli irodalmi műveivel, melyek a szerelem, a szenvedély, a szomorúság, a fájdalom és a migráció témáit dolgozzák fel. Itt a hét 6 napján, 10:00 és 16:00 óra között hallgathatók a dengbej előadók.

Ezt követően lehetőségünk volt arra, hogy meghallgassuk a dengbejek előadását. Egy rövid videofelvételt is készítettem róluk, így a kedves olvasók is meghallgathatják őket.

Mivel ez az érdekes előadásmód igazán megfogott, annak ellenére, hogy nyelvtudás hiányában semmit nem értettem belőle, egy kicsit jobban utánanéztem, „mi fán teremnek” a dengbejek.

A kurd dengbejek a szóbeli hagyomány hordozói, évszázadok óta őrzik a régió gazdag kulturális örökségét érzelmes és dallamos történetmesélésük révén.

Kurdul a „deng” hang, a „bej” pedig azt jelenti: mondani. A dengbej tehát az, aki „kimondja a hangot” vagy „közvetíti a hangot”. Aki a kurd zenében a dengbej, az az ozan és az aşık a török kultúrában, a kıssahan (vagy meddah) és a şahname a perzsa kultúrában, a homerida és a rapszódosz az ókori görög kultúrában, valamint a trubadúr a francia kultúrában.

A dengbejek szinte mindent magukévá tettek, ami a társadalomból ered, beleértve az hősi énekeket, szerelmi történeteket, háborús siratókat, történelmi eseményeket, legendákat, meséket, elbeszéléseket. Nem foglalkoznak az írott kultúrával, hanem a kurd történelem és kultúra kollektív emlékezeteként működnek. A dengbejek a kulturális örökség őrzői, akik biztosítják a dalok, mesék, eposzok és történetek átadását generációról generációra.

A 20. század elejéig a szóbeli kultúra meghatározóbb és elterjedtebb volt, mint az írott kultúra. A dengbejeket mester-tanítvány rendszerben képezték. Ez a kapcsolat elsődleges tanulási módszer volt a társadalmi emlékezet megőrzésére és újjáélesztésére. Egy dengbej tanult egy másik dengbejtől, és a saját értelmezését hozzátéve adta tovább a tanultakat. Ez a folyamat lehetővé tette társadalmuk számára, hogy fenntartsák a kapcsolatot a múlttal. A dengbejek évszázadok óta életben tartják a kurd irodalmat történeteikkel, és továbbra is népszerűsítik a kurd kultúrát.

A dengbej dallamos narrációját „kılam”-nak nevezik. A dengbej melizmákkal fejezi ki a sajátos érzelmeit, miközben kılamot énekel, mindig improvizációt is beépítve. Elmesélik, amit tudnak, hallanak és tapasztalnak. Az utazókhoz hasonlóan a dengbejek is folyamatosan vándorolnak, népi költőként aktív szerepet játszva a kurd nemzeti kultúra kialakításában és továbbadásában.

Diyarbakırban járva feltétlenül látogassanak el a Dengbej Házba, és hallgassák meg ezt a különleges előadást.

Kollár Kata – Türkinfo