Honnan a sok Nagy-Magyarország-matrica és rovásírásos helységnévtábla? Mi vonz százezres tömeget Bösztörpusztára? Egy Angliából hazatért magyar kutató és egy néprajztudós kalauzol a magyar néplélek kanyargós ösvényein.
“2007-8 között tűnt fel először, hogy megszaporodtak az autókon a Nagy-Magyarország-matricák, megjelentek a rovásírásos helységnévtáblák, és egyre több embert láttam az utcákon honfoglalás kori viseletutánzatban” – mondja Teszler Vendel, akivel a Fradi új stadionjának kávézójában, zöld-fehér díszletek között ültünk le, azonban beszélgetésünk inkább a piros-fehér színkombináció felé terelődik. Teszler Veszprémben végzett etika, ember- és társadalomismeret szakon, azonban az egyetem után Angliában kezdett dolgozni pedagógusként, és már angliai magyarként jelentkezett az ELTE európai etnológia doktori képzésére.
Eredetileg a bevándorlókat akarta vizsgálni a budapesti belvárosi multikulturális közegben, azonban figyelme hamar egy másik társadalmi csoportra terelődött: a Szent István előtti hagyományok huszonegyedik századi követőire, akiknek 6-8 évvel ezelőtti “coming outja” különösképpen látványos volt egy olyan kutató számára, aki nagyobb időközönként látogatott haza.