Feketevárosi legendák, avagy hogy került a török a kéménybe?

Feketeváros (Purbach am Neusiedler See) a Fertő tó nyugati partján, a Lajta-hegység elsimuló lankáinál fekszik. A tótól mára elválasztja a Fertő nádgyűrűje, a szárazföldi összeköttetést egy töltésút, a vízit pedig egy csónakázó csatorna biztosítja. A középkorban a környék legnagyobb és legjobban védett vára volt, amelyet vizesárkok és sáncok vettek körül. A törökök mégis többször lerombolták, a várost pedig felgyújtották. Azért nevezték el Feketevárosnak, mert a törökök kiverése után nem maradt belőle más, csak a fekete üszkös romok. Ezzel együtt ma rendkívül vonzó településképpel, szép és hangulatos történelmi látnivalókkal, érdekes legendákkal és nem utolsó sorban a többszáz éves bortermelő hagyományoknak köszönhetően Burgenland leghosszabb pincesorában zamatos nedűkkel várja Purbach az ide látogatókat.

A 2500 lelkes település ráadásul a cseresznyevirág régió-ként ismert terület szívében fekszik. Környéke ideális a cseresznyefák számára, így tavaszonként közel 1000 cseresznyefa borítja fehér sziromruhába a vidéket. De maga a városka sem nyújt rosszabb látványt, sőt! A régmúlt emlékei utolérhetők utcáin, már 1270-ben mint castrum-ot, katonai tábort említették és jóféle borát is dicsérték. Bár az ekkori várát Ottokár cseh király seregei lerombolták, ma is bástyákkal erődített falak övezik Feketevárost. Egykori várába három kapun lehetett bejutni: a Török-kapun, a Ruszti-kapun és a Brucki-kapun. A kapuk fölött ma is láthatóak a csigák, amelyekkel a felvonóhidat mozgatták és zárták a kapukat, ha ellenség közeledett. A három kapu biztosítja napjainkba is a bejutást a történelmi városmagot körbe ölelő, bástyákkal erősített lőréses falak mögé, melyek Burgenland legépebben megmaradt városfalrendszerét alkotják.

A kapuk közül a legjelentősebb a Török-kapu, amelyhez kétemeletes lőréses erődítményt, ún. Zwinger-t kapcsoltak. A kapu voltaképpen egy házsoron keresztül vezet be az óvárosba és vele szemben indul az a bensőséges hangulatú pincesor, mely ma a legrégibb és legteljesebben fennmaradt történelmi pincesor a tartományban. A patak két oldalán 50 pince sorakozik egymás mellett. Az első pincéket az 1850-es években építették a föld alá. Ezeket terményraktárnak, borospincének és borozónak használták – ma már a legtöbbet ez utóbbi funkcióban használják, a betérők nagy örömére, hiszen áprilistól októberig így bárki megízlelheti a híres purbach-i borokat. A közelben egy szintén régiség számba menő pajtasor is látható.

Részletek>>>