„EMBEREK NÉPDALAI” – KONCERT ÉLMÉNYEK

A Türkinfo alapítványunkkal már 15 éve szervezünk kulturális eseményeket és most is, mint mindig  állami támogatás és szponzor nélkül, a projektbe vetett hitünkre és kizárólag baráti támogatásokra támaszkodva egy újabbat valósítottunk meg.

A jelszavunk: „446A98” volt.

A negyedik hónap, negyedik napján, nem négy órakor, hanem hatkor, az Andrássy út 98 szám alatt találkoztunk, hogy meghallgassuk az „Emberek népdalai” koncertet. Véget értek az előkészletek és eljött a koncert napja. Mielőtt rátérnék a koncertre, szeretnék beszélni egy kicsit az épületről, ahol az esemény zajlott, „ha már Budapesten vagyunk, érezzük kicsit a hangulatát” alapon:

PALOTASZERŰ ÉPÜLET

A koncert helyszíne a 98-as számú ház, ma MagnetHázként ismert, de régebben Pallavicini palota volt a neve.

A Pallavicini egy olasz eredetű család, a gyökereik 1000 évvel korábbra vezethetők vissza. A család igazán érdekes tagokkal büszkélkedhet. (*) Kiemelkedő családtagjai az Osztrák-Magyar monarchia idején éltek. A mi koncertünknek helyszínt biztosító épület tulajdonosa is egy ebből a családból származó diplomata volt. Sok helyen megfordult diplomataként, 1906-ban még Isztambulban is teljesített szolgálatot. Fontos szerepet játszott az első világháború alatt, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia idején az Oszmán birodalom vezetőivel való tárgyalásokban. Liman von Sanders is megemlítette őt visszaemlékezéseiben, érdekes emberként emlékezett rá: „Johann Markgrav von Pallavicini régi vágású diplomata volt. Mindig meglepettnek tűnt, amikor valami fontos hírt kapott…”

A gyakran meglepettséget mímelő diplomata ehhez a Pest kiemelkedő helyén lévő telekhez egy csere útján jutott, a Budán lévő ma köztársasági elnöki székhelyként működő Sándor palota tulajdoni jogát cserélte erre. Az Andrássy úti épületet 1882-ben eklektikus stílusban építtette meg. A palotát Petschacher Gusztáv tervezte. Első pillantásra a ház palotának tűnik, de valójában mindig is csak egy luxusépület volt. Az eredeti tervek szerint palotának megálmodott ház tulajdonképpen csak két lakást foglalt magába. Viszont e két lakás számos szobával rendelkezett. A lakások egyenként tizennégy szobából álltak. A bérlői sem voltak akárkik, hanem a híres Batthyány és Széchenyi családok unokái, akik hosszú évekig éltek itt.

Az épület a második világháború során megsérült, a jobb oldali szárnya teljesen megsemmisült. A szocializmus idején restaurálták, a lakásokat megkisebbítve irodákat és szalonokat nyitottak benne, ma ezeket a szalonokat lehet bérelni különböző előadások megtartására. Mi is ezt tettük.

NAPRAFORGÓ TERMI KONCERTÜNK

A Türkinfo alapítvány által szervezett „Emberek népdalai” koncert helyszíne a Napraforgó terem volt. Az előadók pedig Büyükadáról érkeztek, Hannah Berger és Onur Toparlak.

Hannah Berger a zenei karrierjét Magyarországon kezdte, ma Isztambulban tevékenykedik. Mindkét országban ismert művész, tízezres közönség előtt énekelt népdalokat Urfában. Egy Németországban élő török üzletemberrel házas. Németország-Magyarország-Törökország háromszögében él.

Onur Toprlakot a Türkinfót követők már ismerik. A Türkinfo által 2017-ben megszervezett török-magyar költők verseiből összeállított „Ej, sirályok!” koncertjével mutatkozott be a magyar közönségnek. 2019-ben pedig Cihan-Müge Terlannal egy csak Orhan Veli verseiből álló koncertet adott.

Ez alkalommal Hannah és Onur egy török-magyar versekből álló repertoárt állítottak össze. A művészek versszavalással kezdték az előadást:

Az embereke népdalai náluk szebbek,

reménytelibbek,

bánatosabbak.

Náluk tovább élnek.

Az embereknél csak a népdalokat

szerettem jobban.

Emberek nélkül tudtam élni,

népdalok nélkül soha.

A népdalok sohasem okoztak csalódást.

A népdalokat bármilyen nyelven is

énekelték, megértettem.

Ahogy a világban jártam – keltem

ettem – ittam

láttam s hallottam

érintettem vagy értettem

semmi, de semmi nem tett olyan

boldoggá, mint a népdalok.

Nazim Hikmet / 20 Szeptember 1960

A terem megtelt. Még több széket kell behoznunk. Van, aki a földön párnákon ül. A nézők többsége magyar volt.

PÁR SZÓ A KONCERTRŐL

„Divane aşık gibi” dallal kezdődött, majd a Fekete – tenger környéke után Magyarországon találtuk magunkat. Az „Az azt gondoltam eső esik…pedig a szemem könnnyezik” Hannah olyan szívhez szólóan énekelte ezt a népdalt, hogy azt éretzük, amit a költő is mondott, „Mindegy, hogy milyen nyelven szól a népdal, értem az egészet.” Utána egy ismeretlen szerző általi, 9/8-os ritmusú népdal jött, az Eső esik a kövekre. Már hallottam Zara előadásában is. Sőt, ha jól emlékszem még a Barcelona Kleizmer Orchestra is énekelte. Oy dilidili vay dili dili kuş dilidili Mevla kulu sevdim seni…vay!”

A következő dalt Hannah azerbajdzsáni népdalként mutatta be. „Ay gız…bu gala…sen gelmez oldun” népdalt énekelve sok más azerbajdzsáni népdal is az eszembe jut. Aztán az előadók a „Dağlar kızı Reyhan” – nal lepték meg a közönséget. Ezúttal egy 1969-es Mezin Erksan film jut eszembe, amiben Filiz Akın és Kartal Tibet játszotta a főszerepet. Akkoriban, ha egy dal népszerű volt, készült egy film is hozzá. Az egyik ilyen az „Arım, balım, peteğim”, ami még eszembe jut. A „Dağlar kızı Reyhan” dalt Kamuran Akkor énekelte és szerettette meg velünk. A film forgatásakor Filiz Akın Tüker Inanoğluval (híres török rendező) volt házas, de a filmet reklámozó plakátok elég intimre sikeredtek. Türker ezek szerint nem alkalmazta Filiz Akınnál az úgy nevezett „Şoray szabályokat” (Türkan Şoray török sztár színésznő, aki ügyelt rá, hogy nagyon erkölcsös imázsa legyen) Akkoriban ezek művész által rajzolt plakátok voltak, nem pedig fotók. Ah, Hannah, hova repítettél engem!

Ezen az estén Onur énekelte el a „Tavaszi szél vizet áraszt” népdalt. Mintha akcentusa lett volna, hasonlóan Freddiehez, de lehet, hogy csak nekem tűnt úgy. Amikor a Queen Budapestre látogatott 1986-ban, Freddie Mercury ezt a dalt énekelte el magyarul, egyéni stílusában, enyhe akcentussal azon a koncerten.

Majd ismét Hannah következett. Fátyolos hangon, érzékletes előadásával szomorúság töltötte be a termet. „Imhol kerekedik – burda yuvarlanıyor bir siyah bulut.” Nehéz dal. Egy felakasztott bűnösről szól. A két énekes közösen énekli ezt a dalt, az ember úgy érzi közben, hogy maga lóg az akasztófán. Ez volt a koncert legszomorúbb dala.

Ezután várható módon egy tempósabb dal jött. „Üsküdara giderken aldı da bir yağmur, katibimin…” Hannah énekelt, miközben Onur több szólamban kísérte. A koncert után ketten is mondták, hogy a szemeik megteltek könnyel. Hát lehet sírni azon a dalon, hogy „Mendilime lokum doldurdum”? (A zsebkendőmet lokummal töltöttem meg) Azt gondoltam, biztos, hogy az egyik korábbi  szomorú magyar népdal váltotta ki ezt a hatást. Az egyik, aki sírt egy olyan amerikai volt, aki nem tud magyarul. Majd rájöttem, hogy az előadók voltak, akik a többszólamú énekükke megremegtették a szíveket, s könnybelábasztották a szemeket .

Ezután már csak tempós dalok következtek.

Evlerin önü yonca,…ninne yavrum ninne esmer yavrum ninne ninne…amaaan…az„ uzun hava” (lassú) dalokat sem kellett hiányolnunk, az énekesek felváltva énekelték ezúttal a dalt.

Pir Sultan Abdaltól a Dostum, dostum, (Barátom, barátom) éneklése közben szintén duettet énekeltek. Az egyik dallam közben már kezdődött is a másik. Amennyire az iskolából emlékszem ezt kánonnak hívják. Rockos felhangja volt. Mintha egy Muammer Sun – féle feldolgozás lett volna. Vagy inkább úgy mondom, hogy a „teremtsünk egy világot” „bárcsak bejárhatnám Anatóliát” dalokat juttatta az eszembe. Nehéz írásban érzékeltetni az érzéseket. Mintegy modern népzenei trióként repítettek minket az érzelmek világába.

Az előadás egyik érdekessége az volt, hogy a magyar dalokat egy török, a török dalokat egy magyar anyanyelvű énekes adta elő.

Kara üzüm lobbesi – süt içtim – Lorke, lorke, lorke…A délkeleti potpurri már teljesen elvarázsolt, olyannyira, hogy majdnem táncolni kezdtem, de épp ekkor véget ért a dal. Pedig nehezen bírtam ülve maradni…Két ráadás is volt. Azt vártam, hogy lesz egy Neşet Ertaş népdal is, de sajnos nem volt. Talán legközelebb…

Hannah Bergernek és Onur Toparlaknak köszönjük szépen a csodás zenei élményt!

(*) Érdekes ismeret lehet a történelem iránt érdeklődőknek, hogy az 1926-os születésű antifasiszta sejk Abdülvalid Felice Pallavicini felvette az iszlám vallást.

Sunahan Develioğlu

Fordítás: Gaál Katalin

Versfordítás: Bencze Brigitta

Fényképek: Pékh Bulcsu – Senhür Yüksel