Egy iszlám jelkép a fővárosban – Mindössze három évig állt az első budapesti minaret

A minaret szó hallatán az embernek Eger vagy Pécs jut eszébe, hiszen ezekben a városokban maradtak meg a legismertebb török kori imatornyok. Pedig a budapesti minaretet is tömegek látják mindennap, csak nem úgy gondolnak rá, mint vallási építményre – merthogy nem is az: az Állatkert Elefántházához tartozik. A mai valójában csak egy rekonstrukció, az eredetijének ugyanis csak három év jutott.

A Fővárosi Állatkert bő száz évvel ezelőtt nagy változások helyszíne volt: az 1866-ban alapított magánvállalkozást – annak csődje miatt – 1907-ben vette át a székesfőváros, majd nagyszabású átalakításba kezdett. A Szkalnitzky Antal, Koch Henrik, Hauszmann Alajos és Semsey Andor tervezte korábbi épületeket ekkor elbontották, és 1909 és 1912 között Neuschloss Kornél irányításával újakat emeltettek. Az önzetlen építész azonban átengedte a munka java részét a pár évvel korábban megismert Kós Károlynak és Zrumeczky Dezsőnek, magának csupán a kapu és az Elefántház tervezését tartotta meg.

Neuschloss Kornél 1864-ben született Pesten egy jómódú nagypolgári családban, és hamar széles körű, nemzetközi műveltségre tett szert. Építészmérnöki tanulmányait Svájcban folytatta, a Zürichi Műegyetem elvégzése után a Budapesti Tudományegyetemen még művészettörténeti és régészeti oklevelet is szerzett. Ezután egy ideig Párizsban is dolgozott, mielőtt végleg hazatért volna. Világlátottsága különösen jól jött az Elefántház tervezésekor, mert az Afrikából és Ázsiából érkező óriásokhoz stílusában is hiteles épületek dukáltak. A keleties formákat a XX. század elején virágzó szecesszió is kedvelte, mely szakítani akart az addig uralkodó történelmi építészettel.

A funkciónak ettől függetlenül azért meg kellett felelni, aminek Neuschloss úgy tett eleget, hogy egy háromhajós csarnokot tervezett: a középső a látogatótér, az alacsonyabb oldalsókban pedig az állatok élnek. Ez ugyan a keresztény templomépítészeti hagyományokra emlékeztet, de az épület két végén álló kupolák már a mesés keletet juttatják eszünkbe. Az egyik igen magas és hegyes csúcsban záródik, a másik alacsonyabb ugyan, de mellette áll a minaret, amely így kiegyensúlyozza az összhatást. A szecesszió rendkívül kedvelte a színes anyagokat, ezért a kupolákat eozinmázas cserepekkel fedték, illetve a belső teret is a Zsolnay-gyár kerámiáival borították.

Folytatás

Forrás: pestbuda.hu