Így fordítotok ti, avagy török-magyar műfordító workshop a budapesti Yunus Emre Török Kulturális Intézetben

Idén június 13-17 között első alkalommal került megrendezésre török-magyar műfordító workshop a budapesti Yunus Emre Török Kulturális Intézetben. A műhelymunkát Schmidt Szonja turkológus-műfordító kollégámmal együtt vezettük. Dacára annak, hogy napközben, 10:00 és 16:00 óra között zajlottak a foglalkozások, az előzetes reményeinket is túlszárnyalva, nyolc fő jött el, hogy bepillantást nyerjen a műfordítás rejtelmeibe. A kurzuson való részvétel egyetlen kritériuma a C1-es szintű török nyelvtudás volt, ennek megfelelően valamennyi műfordító-jelölt kiváló töröktudással bírt. Alkalmasint ennek is köszönhető, hogy kifejezetten élvezetes folyamattá vált a szövegek fölötti kreatív együtt gondolkodás. Hát még úgy, hogy egy-egy intenzívebb fejtörés után naponta többször is alkalmunk nyílt a török intézet teázójában autentikus török teával és kávéval felfrissülni, tovább folytatva közben a kötetlen eszmecserét.

A műhelymunkán javarészt kortárs török prózaírók szövegeivel foglalkoztunk, igyekeztünk minél többféle stílust képviselő szerzőtől rövidebb-hosszabb idézeteket választani. Az öt nap alatt megpróbáltuk dióhéjban bemutatni a műfordítás olyan alapvető elméleti kérdéseit, mint például a regiszter megértése, az elidegenítő vs. háziasító fordítás (szó szerinti – értelem szerinti), a tájszólások, szójátékok, vagy a gépi fordítás mint nyersfordítás kérdése.                                 

A kurzus során külön hangsúlyt helyeztünk a török próza sajátosságaira (pl. a magyarhoz képest erős élőbeszéd jellegére), az egyes szerzőknél markánsan megjelenő líraiságra, vagy a kortárs török köznyelvi prózába ékelődő oszmánli nyelvű szövegrészek jelentette nehézségekre.

            A műhelymunka során követett módszer szerint mindenki előre lefordította a másnap terítékre kerülő szöveget, és zömében már a kész megoldások fölött folyt tovább a közös ötletelés, a különböző fordítói lelemények kiértékelése. Nyilván igyekeztünk nem belesétálni abba a csapdába, amibe Karinthy ama elhíresült káplárja került, aki a célozni tanuló katonák előtt a helyes lövés bemutatásakor kilencszer is céloz, mire talál, és a sok „Így lősz te!” után elmondhatja végre, hogy „És így lövök én!”. A tanfolyam azonban még így is számos tanulsággal és meglepetéssel szolgált a mi számunkra is, kidomborítva azon evidenciát, miszerint a fordító sosem lehet elég éber és gyanakvó, különösen, ha újkori szlenggel akad dolga.

            A műfordító workshop fókuszában értelemszerűen az irodalmi fordítás mint egyéni értelmezés és folytonos kompromisszumkeresés állt, kitérve a magyar műfordítói világ jellegzetességének tekinthető gördülékenység kultuszára és még megannyi izgalmas kérdésre. A foglalkozás során lehetőség volt arra, hogy a résztvevők által hozott rövid szövegekbe is belekóstoljunk, emlékezetes élmény marad Bartholomaiosz pátriárka egyik vallásbölcseleti írása, melynél a sajátos török nyelvhasználat tartogatott fordítói szempontból érdekes felfedezéseket.

            A foglalkozás utolsóelőtti napján, június 16-án a török műfordítás jeles hazai képviselői látogattak el az intézetbe – Nagy Marietta, Nemes Krisztián, Tarik Demirkan és Tasnádi Edit –, hogy személyesen meséljenek a műfordítói hivatás kihívásairól, a török könyves kultúra és irodalom helyzetéről, a kortárs török szerzők hazai megismertetésének lehetőségeiről. Az esemény különlegességét adja, hogy első ízben került megrendezésre olyan műfordító kerekasztal-beszélgetés, melyen jóformán valamennyi hazai műfordító jelen volt, aki szépirodalmi műveket fordít török nyelvből. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői közül Nagy Marietta nevét leginkább a nálunk is roppant népszerűségnek örvendő Elif Shafak-regények révén ismerheti az olvasó, míg Nemes Krisztiánról főleg az újabb Pamuk-fordítások kapcsán hallhattak az érdeklődők. Tasnádi Edit a török műfordítás „nagy platánja”, Tarik Demirkan pedig szintén számos nívós magyar irodalmi művet ültetett át török nyelvre. Valamennyiük részvétele fontos hozzáadott értéket képviselt az első török-magyar műfordító workshopon, mely reményeink szerint hagyományteremtő erővel is bírt.

Pál Laura