Előre a múltba

Vajon a „grandiózus”, iszlamista vonalat képviselő elnök feltámaszthatja Törökország múltbéli dicsőségét?

„Nem rendelem el, hogy harcoljatok, elrendelem, hogy meghaljatok”. Ezekkel a szavakkal a modern Törökország alapítója, Mustafa Kemal Atatürk, gyűjtötte össze a csapatait a britek vezette haderő ellen, hogy megvédje a Dardanellákat 1915-ben az I. világháború idején, amikor Törökország Németország szövetségese volt. Atatürk csapatai megnyerték a csatát, de az Oszmán Birodalom elvesztette a háborút. Több millió török készülődik, hogy megünnepelje a legvéresebb összecsapás, a gallipoli csata, századik évfordulóját április 25-én, és sokan fogják úgy emlegetni, mint azt a pillanatot, amikor Atatürk világi köztársaságának magjai el lettek ültetve.

De mi marad fenn a hagyatékából? A kérdés rendkívül sürgető, mert Recep Tayyip Erdogan, Törökország első nép által közvetlenül választott elnöke, alkotmányos változtatást sürget, amely végrehajtó hatalommal ruházná őt fel. Ezt követően pedig azt reméli, hogy beteljesítheti álmát az új és öntudatos Törökország létrehozásáról, ahol a szunnita iszlám vallás uralkodik, és amelyben megelevenedik a régi birodalom dicsősége. Azonban vannak, akik kevésbé lelkesek. „Törökország egy Közel-Kelet stílusú diktatúrává fog válni”, vetíti előre Levent Gultekin, kiemelkedő tudós.

Ez talán túlzás, de Erdogannak kétségkívül nagyratörő álmai vannak. Ankarához közel, Atatürk egykori farmján felépíttetett egy feltűnő, új elnöki komplexumot 1150 szobával, ami 615 millió dollárba került. Elrendelte, hogy a régi oszmán-török nyelv és írás, amelyet Atatürk felcserélt a latin ábécével 1928-ban, legyen kötelező az imam-hatip középiskolákban az iszlám klérus számára, akiknek a száma már majdnem megnégyszereződött, amióta 2002-ben az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) hatalomra került.

Azért, hogy Erdogan megvalósítsa a terveit, az AKP-nek meg kell nyernie a negyedik általános választásokat is a sorban; a negyedik idén júniusban esedékes. Kevés kétség fér hozzá, hogy az AKP kerül ki győztesként. A fő ellenzéket képviselő, világi Köztársasági Néppárt (CHP) zűrzavaros időket él. Ennek ellenére az AKP-nek az 550 parlamenti hely kétharmadát kell megkaparintania annak érdekében, hogy egyhangúan megváltoztathassa az alkotmányt, amit azok a tábornokok készítettek, akik 1980-ban magukhoz ragadták a hatalmat. Ez nem valószínű, hogy sikerülni fog.

Törökország egyre inkább egyeduralkodó elnöke valóban számos komoly kihívással szembesül 2015-ben. Az első, hogy fenntartsa hatalmát az AKP-ben. A közelmúltban megjelentek a belső elégedetlenség jelei, amikor Binali Yildirim, Erdogan egy bizalmasa bejelentette, hogy az elnök január 5-én összehívna egy kabinetülést. Ez bosszantotta Ahmet Davutoglu miniszterelnököt, akit Erdogan választott, hogy az örökébe lépjen, amikor ő elnökké lett augusztusban. „Az engem és elnökünket érintő ügyeket, kizárólag ő és én jelenthetjük be”, – köszörülte torkát Davutoglu. „Ilyen találkozóra nem fog sor kerülni.” Pletykák terjengenek egy „árnyékkormány” működéséről is, amely tagjai Erdogan feltétlen támogatói közül kerülnek ki, illetve azt hallani az elnökről, hogy ő szeretné eldönteni, ki legyen az AKP jelöltlistáján a közelgő választásokon.

A másik nagy probléma a korrupció. Egy kicsi, de növekvő csoport az AKP-n belül aggódik azon vádak miatt, amiket Erdogan és a legbelső köre ellen hoztak fel. A kormány erre adott válasza, eltávolítani az ügyészeket és a rendőröket, az érintettek nem tetszését váltotta ki. Egy 16 éves diákot rövid időre őrizetbe vettek azért, mert tolvajnak nevezte Erdogant.

Erdogan azt mondja, hogy Fethullah Gulen, befolyásos török hitszónok, aki jelenleg Pennsylvaniában él, áll az állítólagos korrupcióra való figyelemfelkeltés hátterében, összejátszva Izraellel és az Egyesült Államokkal annak érdekében, hogy megingassák a kormányt. Több ezer állítólagos gülenista, akik tagadják ezeket az állításokat, már kikerültek a rendőrségről és a bíróságról. Újságírókat hírlapoktól és tévécsatornáktól, akik kapcsolatban álltak Gulennel, vettek őrizetbe terrorista cselekmény vádjával, csekély bizonyítékkal. Amerika Gulen kiadatásának valószínűsíthető visszautasításával további feszültséget fog gerjeszteni a két NATO szövetséges között, ami már eddig is megemelkedett Törökország ellenállása miatt, hogy nagyobb szerepet játsszon az Iszlám Állam dzsihádistái elleni szövetségben, Irakban és Szíriában.

A harmadik és talán a legnagyobb kérdés, ami fejfájást okoz Erdogannak, az a gazdaság. A lecsökkent olajárak csak fokozzák a bajt. A fizetési mérleg hiánya várhatóan süllyed, és az infláció is csökken ebben az évben. Mégis a növekedés mértékének meg kell haladnia a 3%-ot az életszínvonal fenntartása érdekében, és Törökországban nem sok jel mutat arra, hogy ezzel megbirkózzon egy liberalizálási reformokat tartalmazó kísérleti politikai program nélkül. Továbbá két millió szíriai menekült is igénybe veszi az állami kasszát.

Erdogan kapcsolatai a kurdokkal reményteljesebbek. Törökországban a kurdok fő politikai csoportja, ami úgy ismert, mint a Demokrata Néppárt (HDP), kijelentette, hogy az idei választásokon egy pártként fognak küzdeni és nem függetlenekként. Ha úgy adódna, hogy meghiúsul a parlamentbe jutáshoz szükséges 10%-os küszöböt átlépni, akkor az AKP összesöpörné a legtöbb mandátumot a többségben kurdok lakta délkeleten. Ez megadná Erdogannak a parlamenti helyek kétharmadát, amellyel népszavazás nélkül megváltoztathatná az alkotmányt.

Miért kockáztatnák ezt a kurdok? Néhányan úgy gondolják, hogy van egy titkos megegyezés a bebörtönzött lázadó vezetőjük, Abdullah Öcalan és Erdogan között. A kurdok azt mondják, hogy a HDP elég szavazatot fog szerezni ahhoz, hogy bekerüljön a parlamentbe. Amennyiben ez nem sikerülne nekik, felállítanak egy nem hivatalos parlamentet. A tűzszünetet, a kormány és Öcalan Kurd Munkáspártja (PKK) között, két évig bizonytalanul, de betartották. A PKK leragadt az Iszlám Állam ellen vívott harcokban, Szíriában és Irakban, ezért nem engedheti meg magának, hogy harcoljon Törökországon belül is. Azonban, ha az AKP nem tartja az ígéretét a kurdok helyzetének megszilárdítása kapcsán, csak idő kérdése, hogy a PKK ismét lázadásba kezdjen. Ez kudarcba fullasztaná Erdogan terveit a dicsőségről.

Forrás: The Economist

2015-01-15
Fordította: Petrovics Bianka – Türkinfo