A törökországi magyar emlékhelyek közül II. Rákóczi Ferenc rodostói múzeuma a legismertebb, pedig 2008 óta nevelőapjának és édesanyjának, Thököly Imrének és Zrínyi Ilonának is van saját emlékháza Kocaeliben (régebbi nevén Izmitben). Ezt törökországi sajtóutunkon mi is meglátogattuk.
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan került a Thököly Imre-emlékház ennyire távoli helyre, Ankara és Isztambul közé, szükséges egy kis történelmi ismeret. Az 1683 és 1697 között zajló Habsburg–török háborút lezáró, 1699. január 26-án megkötött karlócai békével Magyarország Temesköz kivételével felszabadult a török uralom alól, és Erdély is a Habsburgok kezére került. Thököly Imre kuruc hadvezér, Felső-Magyarország, majd Erdély fejedelme emiatt kénytelen volt híveivel együtt menekülni, és az Oszmán Birodalom belső területeire költözni.
A politikai menekültek számára Csiprovác városát jelölték ki tartózkodási helyül, de Thököly szűkebb kíséretével Isztambulban maradt. Miután 1701 szeptemberében engedély nélkül Drinápolyba ment, társaival együtt Izmitbe telepítették át. A várostól egynapi járásra lévő Karatepe faluban földeket vettek és magyar falut hoztak létre, amelyet a Virágok mezejének neveztek el. Itt is hunytak el: Zrínyi llona 1703. február 18-án, férje két és fél évvel később, 1705. szeptember 13-án.
A 19. században magyarországi történészek és turkológusok többször felkeresték Thököly Imrének az izmiti örmény temetőben található sírját, ám a feltárására és a maradványok azonosítására csak 1904-ben került sor. Hamvait 1906-ban szállították haza Magyarországra, feleségéével, mostohafiáéval, II. Rákóczi Ferencével, valamint Rákóczi Józsefével, Bercsényi Miklóséval és nejéével, Csáky Krisztináéval, Esterházy Antaléval, Sibrik Miklóséval együtt. A kuruc hadvezér hamvait a késmárki új evangélikus templomban helyezték el, a többieké a kassai Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában lelt végső nyugalomra.
Forrás: kultura.hu