Egy szokványos este történt törökországi tartózkodásom utolsó hónapjában. A kanapén hevertem vacsora után, az interneten szörfölgettem. Ide-oda vándoroltam, rámentem egy webhelyre, a másikon megnéztem egy statisztikát, aztán vissza a Google-ra, találtam valamit, megint vissza, újra rákattintottam a linkre. És akkor hirtelen számokra bukkantam, amelyekben összeállt a töredezett kép, amely Törökországról bennem élt. Megértettem, hogy ami a szemem előtt van, mindenre magyarázatot ad. Ott volt, feketén-fehéren. Ez az a grafikon:
A grafikon azoknak az embereknek a százalékos arányát mutatja az OECD országokon belül, akik nagymértékben bíznak másokban. Láthatjuk, Törökország a lista alján van. A törököknek csak 24 százaléka bízik meg honfitársaiban. Hasonlítsuk össze a skandináv országokkal, ahol szinte mindenki bízik a másikban.
Ez csak az OECD országokra vonatkozik, gondoltam, mi a helyzet a világ többi részével?
Amint elkezdtem keresgélni az interneten további felmérések után, amelyek az emberek közötti bizalomra vonatkoznak, ezt a világtérképet találtam. Ekkorra már biztos voltam benne…
hogy jó okkal vagy anélkül, de Törökországnak nagy problémája van a bizalommal. Még ha az egész világot számba vesszük is, Törökország kitűnik azzal, hogy itt az emberek egymás iránti bizalma meglepően csekély. Számomra ez nem csak a társadalmi sajátosságokra magyarázat, de jövőbeli problémákat is előre vetít, nem utolsó sorban a gazdasági fejlődéssel kapcsolatban.
Az emberek közötti bizalom hiánya és ennek következményei
Egyrészt kijelenthetjük, hogy bármely társulás alapja a bizalom. Ahhoz, hogy üzletelni tudj valakivel, meg kell tudnod bízni benne. Az egész kapitalista rendszer – amely inkább a szakosodásról mint az önellátásról szól – az egyének közötti bizalomra épül. Mi történik egy társadalomban, ha csekély az emberek közötti bizalom?
Nos, ennek minden jele fellehető Törökországban:
Miből ered ez az extrém társadalmi kultúra? – hogy biztos legyél benne, kik állnak melletted.
A család iránti szeretet – talán ők az egyetlenek, akikben megbízhatsz.
A féltékenységre való hajlam – mindenütt veszély leselkedik a szerelemre és a barátságra.
Mi a helyzet az üzleti élettel és a politikával?
Rövidlátás: amíg hatalmon vagy, annyit markolj, amennyit bírsz, csak magaddal törődj.
Széles körű nepotizmus és korrupció – a fentebb leírtak…
Miért van Erdoğan benne mindenben személyesen? – mert senkiben sem bízik.
A bizalom hiánya persze könnyen válik önmagát beteljesítő jóslattá. A helyzet olyan, mint a fogolydilemma, egy ördögi kör, amiből nehéz kitörni: tudom, hogy becsapsz, ezért jobb, ha én csaplak be előbb téged.
Törökország fejlett gazdasággá válása szempontjából nem jó dolog a bizalom hiánya. Az emberek között bizalom kérdése egyre inkább gátolni fogja a gazdasági növekedést. Ahol nincs bizalom, a tranzakciós költségek magasak és egy nepotista társadalom kellőképp biztosítja, hogy nem a legjobb egyén vagy a leghatékonyabb cég kapja meg a munkát vagy a szerződést.
Végül talán a családon belüli szeretet sem olyan nagy? Van egy török mondás, így szól: Babana bile güvenme!
Lefordítva: Ne bízz meg még az apádban sem!
Forrás: What’s up, Turkey? blog
http://whatsupturkey.com/2014/06/11/understanding-turkey-lack-of-interpersonal-trust/
2014-07-01
Fordítás, Kertész Erika-Türkinfo