Mi hiányzott nagyon Magyarországról?
CSALÁD (Apa, Anya, tesók!!!), Totyám<3, barátok, Balaton, gulyásleves, rántott hús, petrezselymes krumpli, megmosás nélkül sem mérgező gyümölcsök, paradicsom ízű és állagú paradicsom, a magyar nyelv, a magyar emberek temperamentuma és humora, olcsó és jó sör, lángos, barátokkal közös szurkolás az Olimpia alatt+kivetítő előtt+sör mellett, esőőőőő, a kézilabda és a sport iránti rajongás más emberek felől is, a tiszta és szemét nélküli utcák, rendezett és szép parkok, a Túró Rudi.
Mi fog hiányozni Törökországból?
Hőség, tenger, napsütés, Izmir, Isztambul, Ephesus, Çeşme, Pamukkale, Marmaris, Dalyan, Urla, Ilıca, Şirince, Iztuzu, Seferihisar. Továbbá: az őrült, de valamivel egyszerűbb közlekedés (akkor és ott fogtál magadnak egy minibuszt, amikor és ahol csak akartál), dudaszó (annyira hozzászokott a fülem ahhoz, hogy a sofőrök 99%-a a dudán él, hogy szabályosan furcsa ez a “csend”), a török ételek, Iskender kebap, házi készítésű baklava, ÇAY (a török embereknek az oxigénnel volt egyenértékű, mindig és mindenhol ezt itták, olcsó és finom!!!), a török kávé (itthon nem aratott osztatlan sikert, de szerintem isteni. Jó zaccos, de isteni!), a török barátaim, Balçova, a bazárok, az olcsó utcai árusok és a friss pékáru, a török zene, egy átlagos török utcakép kóbor macskák és kutyák ezreivel (tudom, undorító, de ez is része Törökországnak), a távolsági buszok (fényévekre vagyunk a törököktől ezen a téren; modern járművek, normális és emberi menetidő két város között, csak annyi utas, ahány ülőhely van, frissítők, “zsúrkocsi” teával, vízzel, üdítővel, süteménnyel, snackkel megpakolva és kedves személyzet), ayran (natúr joghurt egy kis sóval és vízzel hígítva, a legjobb hűsítő ital). Ezen kívül: az azan, a mecsetek látványa, a keleties életvitel és temperamentum. Az esti, tengerparton ülős-sörözős-szotyizós beszélgetések és nevetések, a hajótúrák, a bulik, a rituálé-szerű, éjszakába nyúló traccspartik, az új BARÁTAIM. Főleg ők fognak hiányozni, de nagyon!