Szívet melengető élményem Törökországban

Múltkor írtam arról, hogyan segítenek a szegény embereken Törökországban azok, akik kicsit jobban élnek. Most szeretném el mesélni, hogy milyen a hozzá állásuk a magyarokhoz!

Én Alanyában egy apartman hotelben voltam, bár török nyelven nem tudok, angolul is csak konyha nyelven beszélek, na és kicsit németül, de ez nem volt akadály, mert a személyzettel simán megértettük egymást. Csak egyedüli magyar voltam ott. A hoteltól nem messze, talán 3 -4 házra volt egy kis üzlet, első ránézésre a férfi, aki ott üldögélt és árult, szinte taszított, mert ápolatlannak tűnt, ezért nem is álltam meg, hogy megnézzem, mit árusít. Harmadik napon megálltam, mert egy kép felkeltette az érdeklődésemet: Jézust ábrázolta. Beléptem a sátortető alá és akkor szólt hozzám a férfi, kérdezte meg honnan jöttem. Szlovák? Én csak nemet intettem, ő újra kérdezett és én magyarul válaszoltam, abban a pillanatban azt kiáltotta Atilla bej! Nem győzött kezet csókolni, a nagy örömben ölelgetni, majd azonnal hívta a feleségét telefonon, aki jött is természetesen és kávé-tea került elő a kis műhelyből, amivel azonnal vendégül láttak. Én a képeket nézegettem közben és mivel kézzel faragott képek voltak, kérdeztem, hogy hol végzett iskolát stb.Elmondta, hogy nem végzett sehol, ez csak jött és ebből élnek. Persze én kétkedve fogadtam, mert olyan szépek voltak a képek, hogy nem hittem neki. Másnap a strandra indultam és mivel ott vitt el az utam, megállított a tulaj, hogy üljek le. Hozott egy fa lapot meg rajzolta a tengerpart részletet és máris kezdte faragni, nem engedett el onnan, amíg meg nem csinálta a képet és szeretete jeléül ajándékba kaptam tőle.

Nagyon sok szeretettel gondolok rájuk, mert este már a barátaikkal közösen feleség-gyerekek mind ott ültek. A sétából haza érve egy üveg Tokaji Aszúval visszamentem és csodálatos baráti beszélgetés, nevetgélés közben kibontották a bort, amitől teljesen el voltak ájulva, hogy milyen finom itóka! A mai napig egyik legszebb és számomra legértékesebb ajándék az a kép, amit ott, akkor, előttem kézzel faragott egy török ember.

Üdvözlettel: Ildikó

2013-09-13