„A kapuk nyitva állnak. Most nektek, Európának is ki kell vennetek a részeteket a teherből!” – fenyegetőzött Recep Tayyip Erdoğan tavaly márciusban, amikor több ezer migránst „eresztett rá” Görögországra. A nemzetközi média élőben közvetítette, ahogy az országot védő görög katonák és a bejutni próbálkozó illegális bevándorlók valóságos csatatérré változtatták a szárazföldi határt. Aztán megérkezett a koronavírus. A migránsok hazamentek.
Új hangnem
– Az Európai Unió számára létfontosságú döntés lenne, hogy felvegye Törökországot a tagjai közé, amely segítene betölteni az űrt, amelyet az Egyesült Királyság távozása okozott
– ütött már meg sokkal békülékenyebb hangot a török elnök idén januárban, az uniós nagyköveteknek tartott beszédében. – Törökország Európában van. És Európa része Törökország sorsának. És vice versa – erősítette meg az elkötelezettséget Mevlüt Çavuşoğlu külügyminiszter is. A török vezetés kiadta a jelszót: új életet kell lehelni az Európai Unióval megromlott kapcsolatokba. Ehhez négy területet jelöltek ki: az úgynevezett migrációs alku felfrissítését, a török állampolgárok vízummentességének kérdését, a vámunió megújítását, és egy konferencia szervezését a Földközi-tenger keleti medencéje helyzetének megvitatására.
Sőt, Ankara mintha más konfliktusaiban is „elásná a csatabárdot”. Erdoğan nemrégiben arról beszélt, hogy rendezné kapcsolatait Izraellel, aminek szellemében tavaly decemberben kétéves kihagyás után a török nagykövet visszatért Tel-Avivba. Hulusi Akar védelmi miniszter sürgette az amerikaiakat, hogy találjanak megoldást az orosz Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer vásárlása miatt kialakult válságra, és nyitottnak mutatkozott „újragondolni” a helyzetet. Úgy tűnik, Líbiában – ahol már török katonai beavatkozásra is szükség volt – felcsillant a remény a politikai rendezésre. Még a görögökkel is újraindul az egyeztetés, majd öt év után, jövő héten 61. alkalommal ülnek tárgyalóasztalhoz a felek.
Folytatás >>>
Forrás: magyarnemzet.hu