Yahya Kemal Beyatli (1884-1958) életéről és költészetéről a Credo 2003/ 3-4. számában (259. oldal) már olvashattunk. A főgondolatot megismétlem. A balkáni születésű költő újtörök nyelvű verseiben ”rendkívül érdekes és fontos szintézist valósított meg: témája majdnem mindig Isztambul és a birodalmi múlt, …rímképleteiben, zeneiségében, hangulatfestésében érvényesülnek a francia formák és vívmányok, de időmértékben ír: mindvégig az oszmán költészet aruz-metrikáját használja”. Verseit – ugyancsak francia hatásra – rendkívüli tudatossággal építi fel. Másrészt azt is hangsúlyozza, hogy a vers – a zenéhez hasonlóan – a megszólaltatással teljesül be: hozzátartozik, hogy elmondják.