Házasságkötés török módra

Az esküvő minden ember életének egyik legfontosabb napja, az odáig vezető út azonban kultúránként nagyon eltérő lehet. Például Törökországban, ahonnan az ott élő Mercedes mesélte el, hogyan is működnek a dolgok arrafelé.

„Gondoltam, megírom azt a néha végeláthatatlanul hosszú és bonyolult folyamatot, amely az oltárig kalauzolja el az olvasót török módra. De miért is lenne ez olyan hosszú?

Ugye, nézzük az általános magyar receptet! A fiú találkozik a lánnyal valamilyen úton-módon (barátok által, szórakozóhelyen például), randiznak, párkapcsolatba kezdenek, bemutatkoznak a szülőknek, barátoknak, aztán pár hónap múlva esetleg összeköltöznek, hiszen szentül él a mantra, miszerint „lakva ismerszik meg a másik”, majd pedig pár év múlva (vagy, aki amikor akar), ha épp úgy döntenek, és szeretnének is, akkor összeházasodnak (de többségében már ez előtt is egymás családjának a részei, közös háztartást vezetnek ésatöbbi).

Majd pedig egy stresszes esküvőszervezési időszak után (szerintem nincs ország, ahol ez az időszak ne lenne annyira stresszes, hogy minden résztvevő minimum kétszer meg ne bánja az egészet), élnek jobb esetben boldogan, amíg meg nem…

Hogyan működik ez Törökországban? Itt picit minden más, nem feltétlen bonyolultabb vagy rosszabb, hanem csak egyszerűen más, és az ebbe belecsöppenő külföldi (én) néha csak fogja a fejét, hogy „erre ugyan mi szükség van?”. De a török társadalom szerint van. Mindenre is.

Az elrendezett házasság

Törökországban a házasság létrejöttének általában két formája van, ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni. Az egyik a „sima”, a szerelmi házasság, a másik pedig a „görücü usulü evlilik” vagyis az „elrendezett házasság” (de ez alatt ne azokra a horribilis videókra gondoljunk ilyen Afganisztán jellegű helyekről, ahol a fekete lepelbe csavart kislányt éppen hozzá akarják erőltetni a hatvanéves kecskepásztorhoz, mert ez isten akarata – egyébként nem –, ilyesmiről itt szó sincs).

Ezek az „elrendezett házasságok” manapság inkább egyfajta célzott bemutatások, amiknél mindkét fél tudja, hogy ők azzal a céllal vannak „találkoztatva” többségében rokonok által, hogy abból rövid időn belül házasság legyen (igazából ez különbözteti meg a sima összeismertetéstől, hiszen itt nem az a két fél indítéka, hogy találkozó után talán „összejönnek”, és akkor majd egyszer talán megházasodnak, hanem az, hogyha tetszenek egymásnak, és mindketten rábólintanak, akkor a családok léphetnek tovább a következő szervezési lépcsőfokra – erről majd bővebben).

Ez a házassági fajta kevésbé elterjedt (különösen a régebbi hagyományos verziója, amikor egész koreográfiája volt annak, hogy a leendő anyós hogyan vonult át gelinnézőbe a lehetséges lányos házhoz), de teljesen létező dolog, nem feltétlenül csak idősebbek körében.

Folytatás

Forrás: hataratkelo.blog.hu