Kerülj képbe! – Történetek a török kori Budáról

Érdemes megfogadni a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma javaslatát, meghallgatni az előadásokat, amelyek a budai Vár régészeti szenzációja, az Erdélyi bástya titkait fedik fel. Előtte vagy utána pedig elsétálni a Táncsics Mihály utca 9-hez, és a feltárt területet bebarangolni.

Élmény a javából. Kalauzunk a hatrészes előadássorozat szervezője, Terei György régész, a Vármúzeum középkori főosztályának vezetője.

„2018 augusztusától december közepéig végeztünk ásatást az addig csak képi és írott forrásokból ismert erősség területén. A következő évben, 2019-ben a bástyán és Vármúzeumban kiállításon mutattuk be a feltárás eredményeit. Idén már új leletanyagot szemlélhet meg, aki végigsétál a bemutató útvonalon. Úgy gondoltuk, érdemes lenne az embereket a budai Vár erődítési rendszereivel, a Várral kapcsolatos harcok és a török kort illetően képbe helyezni” – vázolja Terei György.

Az Erdélyi bástya ezeket a témákat érzékletesen reprezentálja. „A terület jelentősége abban áll, hogy a Táncsics Mihály utca 9-es telken állt Buda város alapítása óta a magyar királyok rezidenciája, a magna curia regis, vagy másként Kammerhof. Majd’ másfél évszázadon át, egészen 1381-ig ez volt a központi hely. Bár a tablószövegekből sok egzakt információt kaphat a látogató, a nyitó előadáson én azt osztottam meg a hallgatósággal, miként gondolkozik egy ilyen különleges munka során a régész és minek örül. Apró információkból hogyan állíthatók össze egy történelmi korszak, egy építészeti periódus jellemzői. ”

Hogy az Erdélyi bástya kutathatóvá vált, az önmagában is jó hír. Esztergom, Visegrád emlékeihez hozzáférhettek a régészek, ez a terület azonban 1948-ban jóvátételként az Egyesült Államok tulajdonába került, tehát nem lehetett a középkori és a hódoltsági időből való, föld alatt pihenő részeket kibontani. 2014-ben ismét magyar tulajdon lett a telek. Megérett az idő, hogy a barokk időben épült ház ne csak Kossuth és Táncsics rabhelyeként legyen emlékezetes, hanem a múltban messzebbre is tekinthessünk.

Folytatás >>>

Forrás: kultura.hu