Augusztus 17-én egy gyermek, és egy kutya sorsa is kereszteződött

”az expresszvonat bejelentés nélkül, csendben gurult ki az állomásról…”

8 óra 30 perc van. A miskolci vonaton ülök. Van ingyenes WiFi, csodás kilátás az ablakomból és még egy asztalkám is van, ahol épp ezeket a sorokat írom…

Miskolc Magyarország harmadik legnagyobb városa. Budapesttől kétórányi távolságra. Pontosan 182 km-t fogunk utazni. Ipari és egyetemi város. Repülőtere is van. És a legendás Mancs kutyáról híres.

Abbahagyom az ingyenes WiFi-vel való keresgélést a Google-ön és belemerülök a tájba. Szomorkás idő van…

A Marmara földrengés évfordulójának alkalmából indultam útnak. A földrengés óta 18 év telt el… Azt nem írom le, hogy min mentem keresztül 1999. augusztus 17-én éjszaka 03:02-kor, amikor 7.5 erősséggel remegett alattunk a föld. Jobban szeretném tiszteletben tartani mások fájdalmát. Ennek borzalmát érzékeltessék helyettem a rideg számok.

– Hivatalos jelentések alapján 17.480 halott, 23.781 sérült (nem hivatalos jelentések szerint 50.000 halott, közel 100.000 sérült).

– 133.683 összeomlott épület, körül belül 600.000 hajléktalanná vált ember. 16 millió embert különböző mértékben sújtott a földrengés… 

Ennyit bírok papírra vetni, ennyit bír el a lelkem. Az ablakomon átsuhanó természet zöld színével próbálom átmosni a fel-felvillanó fájdalmas emlékeket. 

Ha a “Vefa” (hűség) nem csak egy kerület neve Isztambulban, akkor nekem oda igenis MENNEM KELL!

Azért utazom Miskolcra, hogy virágot tehessek annak a hős kutyának a szobrára, aki a földrengéskor a magyar mentőcsoporttal kiment segíteni Törökországba. Ha a “Vefa” (hűség) nem csak egy kerület neve İsztambulban, akkor nekem oda igenis mennem kell! Virágokat kell szórnom Mancs lábai alá! Tartozunk neki ezzel az úttal!

A legendás életmentő kutya, Mancs szobra. 

A miskolci Spider Mentőcsoport és Mancs a földrengés után 82 órával élve mentett ki egy Hatira nevű négyéves kislányt a romok alól… 

Megint megállt a vonat. Ennek az állomásnak is feljegyzem a nevét az állomások listájára: Karácsond. De hogy minek? Az ablakból nem látok mást, csak zöldet és zöldet… Ha más színek lennének, egy idő után akkor is megunnám őket. Belefáradtam a zöldbe. Megeszem a szendvicsemet. Megint teleraktam salátával. Az is zöld. De nem is baj, ügyes vagyok, finom lett. A szemben ülő idős ember lelkesen figyel, talán ő is enni készül, de nem, a borát vette elő. A vagon olcsó bor szagával telt meg. Rám mosolygott fogatlan szájával. Én is elmosolyodtam. Ezután az összemosolygós ismeredésünk után talán joggal figyelhetem, mit tesz. Meggylébe önti a bort. Látszik, nem először csinálja, hiszen egy csepp sem ment félre.                          

– Nézd milyen szép színe lett! – mondta.

Nem is tudom, miért, de megdicsértem. De tényleg olyan kihívóan vörös színe lett. Az öreg megrántotta a vállát a dicséretemre.’’Én ebben gyakorlott vagyok.’’ – mondta. Vajon ahhoz, hogy a legszebb bordót kapja, évek óta keveri a vörösbort a meggylével? Jól értem? Pedig a legszebb bordó a még ki nem kevert bordó… a költőtől tudjuk ezt.

Nazim Hikmet sorait Zülfü Livaneli hangja kísérje:

Az a tenger a legszebb,

amelyet még sose láttál,

legszebb az a gyermek,

aki még meg sem született.

Legszebb az a nap,

amelyek meg nem érünk

s a legszebbet, amit szeretnék

meg nem tudtam elmondani.

(Somlyó György fordítása)

10 óra múlt 20 perccel. Mindjárt Miskolcon vagyok… Először meg kell találnom a virágüzletet. F. Zsuzsa jól ért a virágokhoz. Még jó, hogy tőle kérdeztem meg, mit vegyek. Így még tegnap este félre is tetettem az utolsó két szál flamongóvirágot. Nélküle soha nem jutott volna eszembe, hogy virágot tetessek félre az interneten. Amúgy én a flamingót egyfajta rózsaszínű madárként ismerem, de mint kiderült, virág is van ilyen… Most írásszünet… majd folytatom,ha valahol lesz hozzá helyem…

11 óra 30. Találtam is egy jó helyet, Forint söröző a neve. Ez a sarki söröző pont Mancs szobrával áll szemben. No persze amikor a magyarok még alszanak, én sem sörözni, hanem kávét inni jöttem. Hol is tartottunk? Hm, megvan, Miskolc…

“Miskolc érdekes, egyedi város. Nekem tetszik”

Széles útjai vannak. Mindenütt villamossínek. A közlekedési lámpák hangosak. Jön a villamos, a zebra lámpája piros… mi lenne, ha itt gyorsan… mondjuk átosonnánk…nem szabaaaad, tütűűűűűt… Hát ez sem semmi, egyfolytában csak dudál! Sok cukrászda van. Az épületek szépek. De valahogy mégis úgy tűnik, mintha még nem kapták volna meg az európai uniós alapból a részüket. Fel kellene újítani. A kirakatban lévő ruhák és cipők már ódivatúak. Az egyetlen nő, aki örülni tudna ezeknek a válltöméses ruháknak, valószínűleg csakis a nyolcvanas évek Serpil Cakmaklija lenne. Emlékszem, a filmekben mindig olyan púposan volt felcsatolva a haja elöl… Mintha megállt volna az idő. Ömer Kavur szerintem itt leforgathatná “A hazai hotel 2”-t. Miskolc érdekes, egyedi város. Nekem tetszik.

A virágost is könnyen megtaláltam, a szoborral szemben álló megállótól úgy harminc méternyire van… 

Megfeledkeztem arról, hogy a Forint sörözőben vagyok. Köszönet a szomszéd asztalnál ülőnek, aki eszembe juttatta. Rám bízta a sörét és a táskáját, míg a wc-re ment. Megzavart, pedig milyen elmélyülten írtam. Ebben az óriási bárban én lennék az egyetlen, aki megbízható… Miért pont én? Na már mindegy, legalább pihenek egyet… Köszönet… Nincs mit… A táska átadva. Írok akkor tovább. Hol is jártam? Jaa…

Készülnek Mancs virágai.

Nosztalgia virágüzlet… “Jó napot! Tegnap félretetettünk két flamingóvirágot.” mondtam a virágosnak, majd kiválasztottuk együtt a flamingókhoz illő fehér virágokat és a szalagokat. A virágárus aranyszínű tollal a szalagra írta a szöveget amit mondtam: “A Türkinfó nevében köszönettel”… Szép csokrot csinált. A virágok szárának végére három kis csövecskét helyezett. Ezek arra jók, hogy a virágok melegben is napokig kibírják. Végül ahhoz, hogy megőrizzék frissességüket, befújta őket valamilyen vegyszerrel, és kikísért egészen az utcáig.

Bevallom, a szobor előtt izgalom fogott el. Mancs rézszobrát Szanyi Borbála szobrászművész készítette. 2004. december 18-án avatták fel. A belvárosban a Szemere utcán a Szinva-híd elején áll. Mancs az a szerencsés, akit akkor is értékeltek, amikor még élt…. Két évre rá, 2006-ban meghalt tüdőembóliában. 14 évet élt. Egy kutyánál ez nem számít rövid életnek.

“Mancs születésekor a szemétben volt tizenegy testvérével”

A németjuhász kölyköt Lehóczki László fogadta örökbe. Mancs hat hónapos korában hátsó lábának egyikét nem tudta rendesen használni. Az állatorvos diszpláziát állapított meg, vagyis a csontfeje nem fejlődött ki rendesen. A gazdája azonban nem a hiányosságára fókuszált, hanem arra, hogy mit tud a kutyája. Ráérzett például arra, hogy nagyon jó mentőkutya válhatna belőle. Kiképeztette Mancsot, aki aztán a miskolci Spider Mentőcsoport tagja lett. 

Mancsnak a bennünket érintő története így szól röviden:

Mancs és gazdája, Lehóczki László

1999 augusztusában a 45 másodpercig tartó földrengés ledöntött Izmit Bekirpasa községében egy négyszintes házat. Szóltak, hogy egy gyerek van a romok között. Manccsal megszagoltatták a gyerek takaróját, majd kis idő után a kutya izgatottan a gyerek helyét mutatta, csóválta a farkát és kapart. A csapat megállapította, hogy a kisgyermek még mindig él, de olyan helyre szorult be, amely nehezen megközelíthető, így elhúzódott a mentés. Míg a csoport dolgozott, Mancs azon a szűk helyen keresztül vizet hordott a kislánynak, hogy életben tartsa őt. Minden alkalommal, amikor kijött a romok közül, csóválta a farkát, ezzel azt jelezve, hogy a kislány még él. A magyar mentőcsoport és a kutyájuk, Mancs a négyéves Hatirát 82 óra után élve mentette ki a romok közül.

Mancs és a kislány a földrengés után egy évvel, Köseköyben ismét találkozott. Mancs Hatirája szőke hajú, kék szemű gyönyörű kislány volt…

“Látnotok kellett volna, mennyire boldog volt, amikor megpillantotta a kislányt”

Mancs virágcsokorral a szájában ment a kislányhoz. Mindenki azt várta, hogy majd a kislány elé teszi a virágot, de amikor meghallotta Hatira hangját, a csokrot eldobta és eszeveszetten, boldogan rohant a kislányhoz. Amikor összeölelkeztek, csóválta a farkát, nyalta a kislány arcát és boldogan ugatott… Ekkor találkoztak utoljára.

Hatira, édesanyja és Lehóczki László együtt látogatták meg Mancs szobrát.

Amikor Mancs halála után Hatira Miskolcon a 2015-ben megrendezett ünnepségen részt vett, már 19 éves gyönyörű fiatal lány volt.

Ezen az ünnepségen vette át a Spider Miskolci Mentőcsoport az Európai Polgári Díjat. Ugyanebben az évben mutatták be a hős Mancsról szóló kalandfilmet a budapesti mozikban.

Még mindig a Forint sörözőben vagyok… A szomszéd asztalnál ülő gondoskodik is róla, hogy ne felejtsem el… Most nem a wc-re megy, hanem engem utánoz. Írás közben néha felemelem a fejem, egy ideig nézem a mennyezetet, majd gyorsan újra elkezdek írni. Nagyon vicces… Abbahagytam az írást: 

“Újságíró vagyok. Mancsról írok… Isztambulból jöttem… Jól van, rólad is iíok pár sort… Tudom, Miskolcon sok szép hely van. Lillafüred a Bükki Nemzeti Park területén fekszik és egy természeti csoda… Igen. Ha befejezem az írást és marad rá időm, azt tervezem, hogy átmegyek Tapolcára a barlangfürdőbe… De tudom, honnan indul a tapolcai busz? Azt hiszem, igen. Amúgy is két út van összesen, így hát vagy az egyikről vagy a másikról… 

Míg az asztalszomszédom prédikációt tart a törökökről a bárban lévőknek, befejezem a cikkemet: 

Igen. Mancs 27 országban járt gazdájával földrengések és különféle természeti katasztrófák helyszínén. Együtt több mint száz ember életét mentették meg. Lehóczki László – habár Mancs nélkül, de – folytatja tevékenységét a Spider Mentőcsoportban. A túlvilággal kapcsolatos elképzelési pedig nagyon határozottak: Ha a túlvilágon kutyák nincsenek, ő bizony oda el nem megy!

13 óra 10 perc. Már nincs reggel. Akkor most igyunk meg egy sört Mancs tiszteletére! 

Vége…..

 Sunahan Develioğlu – Türkinfo 

Fordította: Betty Gün