Ezen a napon: Isztambulból Hollywoodba

Olyan filmeket köszönhetünk neki, mint A vágy villamosa, az Édentől keletre vagy A rakparton. Marlon Brando és James Dean tehetségét ő fedezte fel. Első rendezői Oscar-díját Úriember-megállapodás című filmjéért, egy újabbat A rakparton címűért kapta. Harmadik Oscar-díját 1999-ben életművéért ítélték oda neki. Mégis, tíz filmrajongóból szerintem csak egy tudja megmondani, hogy Elia Kazan isztambuli származású, és igazi anatóliai gyökerekkel rendelkezett.

1909. szeptember 7-én született Elias Kazancıoğlu néven Fener kerületben egy isztambuli görög család gyermekeként. Mindössze 4 éves volt, mikor családjával Amerikába költözött. New Rochelle-ben nőtt fel, ott tanult, majd a Yale Egyetem színházi karán végzett. Amerikában lett színházi és filmrendező, mégsem szakadt el teljesen Törökországtól.

Gyakran látogatott szülőföldjére. 1988-ban a 7. Nemzetközi Isztambuli Filmfesztiválon a zsűri elnöke volt. Ugyanebben az évben Zülfü Livaneli a Sis (Köd) című filmjében egy kis szerepben játszik is.

Egész életében szerette volna látni, honnan származik a családja, így többször elment a Kayseri vonzáskörzetében lévő Germir faluba, ahol édesanyja született és élt.  1972 és 1997 között háromszor is odautazott. A faluban kihirdették hangosbemondón, ha érkezett. Találkozott édesanyja ismerőseivel. Családjának történetét akarta filmre vinni, ezért is kutatott a régi információk után, sőt újra akarta díszletként építeni a régi házat. Kayseriben több órán át sétált megfelelő forgatási helyszíneket – régi állomásépületet, vagonokat, házakat – keresve.

1963-ban elkészült a film – Amerika, Amerika címen, ami egy görög kivándorlását meséli el. Részletes leírását a port.hu oldalon találhatják meg. Egy ilyen film nem mutathatja be úgy Törökországot, hogy az pozitív képet mutasson, így a hatóságokkal meggyűlt Kazan baja, el is hagyta az országot, és a forgatást görög helyszíneken fejezte be.

Kayseriben a helyi cukorgyár szállásán lakott, és bejegyzést írt a vendégkönyvbe. Az ott feltett kérdésekre így válaszolt: neve – Elia Kazan, munkája – filmgyártás, munkahelye – a világ.

Természetesen a korabeli sajtó is előszeretettel számolt be látogatásairól. Mint például a Milliyet Sanat Dergisi 1978. november 28-i lapszáma, melynek címlapját Yılmaz Güney és Elia Kazan foglalja el. A lapban 4 egész oldalon számolnak be részletesen 13 napos, Ankara, Kayseri, Isparta, Burdur, Antalya, İzmir, Ayvalık, Bursa városokba tett autós utazásáról.

A 2003. szeptember 28-án 94 éves korában Manhattanban elhunyt művész tucatnyi filmet, színdarabot és könyvet hagyott ránk örökségül. Anatóliai gyökereit soha nem feledte.

Erdem Éva – Türkinfo