„Sok kilométernyi vasutat készítettem hazánknak, és a fém sínek vége Haydarpaşában van. Egy kikötőt is készítettem, tele hatalmas épületekkel, mégsem elég látványos. Végre készítsetek nekem egy olyan épületet ott, ahol ezek a sínek a tengerrel találkoznak, hogy minden muszlim azt mondhassa: itt szálltam vonatra, és leszállás nélkül eljutottam Mekkáig.” – mondta II. Abdul-Hamid szultán. Így kezdődött el annak a vasútállomásnak a története, mely Isztambul elválaszthatatlan részévé vált.
Ez az épület, a mai Haydarpaşa Garı, 1908. augusztus 19-én kezdett el működni, majd teljes pompájában, ünnepélyes keretek között 1909. november 4-én nyitották meg.
Volt ugyan már korábban is egy állomás, melyet így hívtak, de alighogy elkezdett működni – a forgalom gyors növekedése miatt – hamarosan kicsinek bizonyult. Az új állomásra tervezői pályázatot írtak ki, melyet a német Philipp Holzmann Társaság két mérnöke, Otto Ritter és Hellmut Cuno nyertek. Döntés született arról, hogy az épület benyúlik a tengerbe, így annak alapozásával kezdődött a munka, melyhez az akkori lehető legmodernebb eszközöket használták. 1906. május 30-án reggel kezdődtek a munkálatok egy olyan erős hang kíséretében, melyet hónapokig hallgattak még ezután a városlakók. Egy óriási gép zaja volt ez, mely gőzzel működött, és az alapként szolgáló 700 db 21 méter hosszú, 0,35*0,35 méter átmérőjű oszlopot ütötte be a talajba.
Ezután a 2.525 m² alapterületű U alakú épület elkezdett egyre magasodni. 2.500 m³ követ, 13.000 m³ betont, 140 tonna vasat, 520 m³ fűrészárut, 19 ezer méter hosszú keményfát, és a tetők fedéséhez 6.200 m² palát használtak fel az építkezés során.
Az állomás legszebb része tagadhatatlanul a váróterem. A déli oldalon található a lépcsőkön megközelíthető kupolás szalon, melyet három ajtón keresztül is meg lehet közelíteni. A terem 20*40 méteres, tágas, két emelet magasságig nyúlik. A mennyezet és az oldalfalak díszítése is az ún. kalemişi technikával készült.
Persze, ahogy az lenni szokott, egy ekkora méretű és jelentőségű épület története szerencsétlenségekben sem szűkölködik. Az első tűzeset nem sokkal a nyitást követően történt. Egy olyan területen lobbantak fel a lángok, ahol még munkálatok folytak.
Az egyik legnagyobb balesetet az I. Világháború során jegyezték fel, amikor 1917. szeptember 6-án – egy angol vasutas szabotázsa miatt – egy egész vonatnyi katona vesztette életét, illetve az egész tetőszerkezet lángra kapott.
Több egyéb esemény után, 1930-ban kezdtek bele egy nagyszabású felújításba, melynek eredményeként az épület újra eredeti szépségében pompázott. Ezután egészen 1979. november 15-ig „békés évek” következtek. Számtalan filmet forgattak itt, és nyugalmasan indulhattak útjukra a vonatok utasai. Ekkor azonban egy romániai tanker felrobbant, melynek következtében az állomás szépséges üvegablakai is betörtek.
A legfrissebb, és az emlékeinkben is élő esemény pedig a 2010. november 28-i tűz, mely két órán át lángolt, és felemésztette a tetőszerkezet jelentős részét. Ezt követően hosszas vita folyt arról, hogy milyen funkcióval folytassa történetét az épület: hotel, bevásárlóközpont vagy egészen más valami. A döntés az lett, hogy a gyorsvasút állomásaként fogják helyreállítani. A munkálatok 2015-ben kezdődtek meg, és a legutóbbi hírek szerint 2020. elejére várható az újranyitás.
A videóban 2018-as állapotában láthatjuk egy légi felvételen ezt a történetekben gazdag, lenyűgöző épületet.
Forrás: tempomag.com.tr
Erdem Éva – Türkinfo