Bolhapiacok, bazárok, heti vásárok Törökország-szerte: Ayrancı régiségpiac – Ankara

Eskiye rağbet olsaydı, bit pazarına nur yağardı.

Ha a régi iránt érdeklődnénk, a bolhapiacon aranyeső esne.

(Török közmondás)

A bolhapiac régi és használt dolgok, nem egyszer pedig kincsek lelőhelye. Ez a török mondás úgy tartja, hogy a régi dolgokat senki nem szereti, csak az új érdekel minket. Így van ez? Ha teljesen igaz lenne, nem létezne Budapesten az Ecseri, vagy Isztambulban a Dolapdere. Sorozatunkban bejárjuk a török piacokat, amelyek régiségeket vagy különleges termékeket árusítanak. Annak pedig, aki újat, frisset szeretne vásárolni, a heti kerületi piacokat fogjuk bemutatni.

Sorozatunk első két részében Isztambul régiségpiacain – a Dolapdere bolhapiacon és Feriköyben – barangoltunk. Itt az ideje, hogy más városba is ellátogassunk. Ebben a cikkben az ankarai Ayrancı piacot keressük fel, melyről rögtön az elején el kell mondanunk, hogy Törökország első régiségpiaca volt.

Az Ayrancı kerületi piac helyszínére érkezve találunk bár néhány gyümölcs- és zöldségárust, de ezeken a vasárnapokon a főszenzáció a régiségpiac. Színpompás árusítópultok között sétálhatunk, és a túra mintha egy időutazás lenne. Évtizedek csúsznak egymásba, az idő fogalma itt nem egyértelműen értelmezhető.

Az első, akivel elbeszélgetünk, Nimetullah bátyánk. Pultján akár 2000 dolláros fényképezőgépek és zsebórák is találhatóak. Az árus egyébként egy hírügynökség tulajdonosa, és nem barátja a digitális fényképezőgépeknek, mégis vásárolt egyet a munkája miatt. Megmutatja nekünk a számára legfontosabb darabot, egy 1930-as évekből származó, négyzetes kúp alakú fényképezőt. Közvetlenül mellette látható egy 70-es évekből származó, két keresős gép. „Ne felejtsenek el mosolyogni!” – indít minket további utunkra.

Elvis Presley és Müslüm Gürses egymás mellett. Hol láthatunk még ilyet? A régiségpiac a zenekedvelők számára is kihagyhatatlan hely. Bármi, ami eszünkbe juthat, itt megtalálható: Rock’n’Roll, Jazz, Pop, Funk, még görög zene vagy türkü is. Az egyébként Çankaya kerületben, főleg Tunalı környékén megtalálható bakelit lemez-árusok ilyenkor itt gyűlnek össze. 33-as és 45-ös fordulatszámú lemezek, kazetták, illetve ezek lejátszására alkalmas lejátszók is kaphatók.

A havonta egyszer megrendezett vásárra Törökország minden részéről érkeznek árusok: nem csak régiségkereskedők, hanem egyedileg készített termékeikkel egyéb árusok is. Így találkozhatunk itt egy Konyából érkező, imaláncokat árusító bácsival, akinek kis pultjára a tetőn át besütő napfény hívja fel figyelmünket. Termékei között sárgán hívogató borostyánból készült, vagy barna színű láncok is találhatók. Nem sokan vásárolnak tőle, de láthatóan ez nem rontja el kedvét. Arca alapján egy Anatóliában forgatott filmben is szerepelhetne. „Ha Konyába jönnek, keressenek meg” – mondja, és megígéri, hogy meghív minket egy teára.

A piac egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó standja kétség kívül az, ahol játékok sorakoznak. A porcelánbabáktól kezdve a bádogautókig minden található itt, széles választékban. Némelyiket meglátva könny szökik a szemünkbe, másokra nézve meg kell kérdeznünk: „Ez vajon mi?”

A színes felhozatalt még érdekesebbé teszik a kitűzők. Minden foglalkozásnak, minden szabadidős tevékenységnek megfelelő kitűző megtalálható itt. Mindent befednek ezek az apró dolgok, melyeket soha nem lenne szívünk kidobni. 

Ez volt az a pont, amikor elgondolkodtam, hogy ennyiféle dolog honnan gyűlt össze? És főleg, hová kerülnek majd ezután?

Most egy órákkal teli stand előtt állunk éppen. Tulajdonosa nem csak árul, javít is órákat, így rögtön megkérdeztem az üzlet címét is, hogy elvigyem az otthon álló rossz órát. Yusuf úr, az árus Adanából jött. Elmeséli, hogy az órák iránti érdeklődése lassan szenvedéllyé vált. Több száz éves órák fordultak meg a kezében. Idővel saját üzletében egy gyűjteményt hozott létre belőlük. Mesterének tekinti a híres adanai órást, Murat Yurtbulmuşt.

Két órája bolyongunk a vásárban, minden pult előtt perceket eltöltve, de úgy tűnik, nem elég. Utolsó állomásként egy fényképekkel telepakolt asztalnál állunk. Néhányuk stúdióban készült, mások az utcán, vagy egy ház kertjében. Sok a katonai iskolában végzettekről készült egyenruhás portré, hátulján „kedves barátomnak emlékül” felirattal. Vannak még tájképek, vallási témájú fotók és kiszínezett fényképek is. És egy „világszépei” sorozat: Miss Argentína, Miss Kolumbia, Miss Olaszország. Lehet, hogy a fotókon látható fiatal katonák zsebéből estek ki, ki tudja?

A vásárt bemutató személyes hangvételű leírás forrása: lavarla.com

A piac pontos címe: Güvenevler Mahallesi, 06540 Çankaya/Ankara

Elnevezése törökül a keresés megkönnyítéséhez: Ayrancı Antika Pazarı

Nyitva tartás: minden hónap első vasárnapja

Támogató és rendező: Anadolu Antikacılar Derneği – Anatóliai Régiségkereskedők Szövetsége, akik honlapjukon közzéteszik a vásárok pontos időpontját.

Ha a kedves olvasó is – hozzám hasonlóan –  jobban el tudja képzelni ezt a különleges világot úgy, hogy látja is, akkor ajánlom ezt a videót:

Törökül nem tudóknak rövid összefoglaló: az első megszólaló hölgy elmondja, hogy érdeklődik a régiségek iránt, ezért minden hónap első vasárnapján itt van, és nagyon szereti. A riporter bemutat egy telefonmodellt, a világon először gyártott mobiltelefont. Árusok mutatják be portékáikat. Egy hölgy érdekes eszközök funkcióját magyarázza: egy lapátka, amellyel a tányéron lévő maradékot a kanálba tolhatjuk, egy ezüst bevonatú fogó, amellyel olajbogyót vehetünk fel, és egy állvány, amelyre a krumplit rászúrva süthetjük meg. A hanglemezárusok elmondják, hogy a piacon a legnagyobb érdeklődést az ő portékájuk váltja ki. A riporter a piac legdrágább bakelitlemezét tartja a kezében, amelynek ára 1500 TL (kb 73 ezer forint). Gyűjtők beszélnek arról, hogy ha tehetik, minden alkalommal itt vannak, és újabb darabokat keresnek kollekciójukba, mint a fiú, akinek gázálarc-gyűjteménye van otthon, és most itt talált egy számára fontos amerikai modellt.

A fényképek forrása: http://mustafataskin.weebly.com/

Mustafa Taşkın ankarai fotós oldala. A fotós 1953-ban született Avanosban. Felső tagozatos korában ismerkedett meg a fényképezés alapjaival. Hobbija mára szenvedéllyé erősödött. Érdemes felkeresni honlapját további képekért a régiségpiacról, de rengeteg egyéb remek fényképet találnak az érdeklődők Ankaráról különböző albumokba rendezve, illetve szülőföldjéről Avanosról és Kappadókiáról is külön albumokat lapozhatunk.

Erdem Éva – Türkinfo