Törökország világörökségei – Hattuszasz

Az UNESCO világörökségi listájára kerülés éve: 1986.

Listán elfoglalt helye: 377.

Elhelyezkedése: Fekete-tengeri régió, Çorum

Kategória: kulturális örökség

 

Hattuszasz Törökország északi részén, a fekete-tengeri régióban található Çorum tartomány Boǧazkale kerületében helyezkedik el, Çorumtól 87 km-re délnyugatra.

A területen az első településnyomok az i. e. 6. évezredből, a rézkorból valók, amikor kisméretű, szétszórt falvak jelentek meg legfőképpen a hegyoldalakon és a sziklás kiemelkedések tetején. Egy ilyen település maradványa Büyükkaya, a legkorábbi eddig előkerült településnyom Hattuszaszban. A következő évezredekben a környék csak nagyon lassan, fokozatosan népesült be, és csak az i. e. 3. évezredben, a korai bronzkor idején alakult ki egy olyan településhálózat, amelynek lakói kereskedelmet folytattak egymással. Ekkor kezdtek kialakulni egy bonyolultabb társadalmi fejlődés alapjai. Egyes települések politikai és vallási központtá váltak és egyre nagyobb területre terjesztették ki hatalmukat. A fejlődést az is gyorsította, hogy a környéken számos ásványkincset találtak.

Az i. e. 22. század és az i. e. 19. század között semmilyen írott forrás nincs Hattuszaszról, ebben az időben valószínűleg csak a Büyükkale területén volt település.

I.e. 1650-1200 között, 450 évig a Hettita Birodalom fővárosa volt. A hettiták uralkodása idején a Felsővárost egy 6 km hosszú városfal védte, melybe több magas tornyot is építettek. A falba több hatalmas kaput is építettek, hogy megkönnyítsék az átjárást. Az oroszlános kaput, a szfinxek kapuját és a királyi kaput különböző motívumokkal díszítették, amelyek a művészek magas képzettségére és kifinomult ízlésére utaltak.

Ma látható épületeinek nagy része az i. e. 14. és 13. században épült, abban az időben, amikor a nagyhatalmú hettita uralkodók, főleg III. Hattuszilisz és III. (IV.) Tudhalijasz monumentális épületeket emeltettek a városban és kiterjesztették annak külső határait. Hattuszasz egy hegyes, völgyekkel és vízfolyásokkal tagolt vidéken épült egy még korábbi település helyére. Ahogy területe bővült, formája és elrendezése a környezethez igazodott. A település négy nagyobb részre osztható: Büyükkale és a rajta épült citadella, Felsőváros, Alsóváros és a Büyükkaya-hegy.

Hattuszasz legnagyobb kiterjedését is ezalatt az időszak alatt érte el. Az ásatások során a Felsővárosban számos templomépületet azonosítottak, ahonnan nagy mennyiségű ékírásos dokumentum került elő, valamint öt réteget is feltártak. Az V. ásatási réteg egy i. e. 2000-ből való települést hozott felszínre, a IV. réteg a hettita betelepülés korszakából való. Hattuszasz fénykorát a III. réteg idején élte. A II. rétegben késői fríg korra utaló leleteket találtak, az I. réteg pedig hellenisztikus korú.

Az Alsóvárosban – melyet szintén egy fal vett körül – tárták fel a város legnagyobb épületét, a Nagy templomot. Egy főépületből és számos körülötte elhelyezkedő raktárhelyiségből állt, a vihar istenének, Teszubnak és a napistennőnek, Hebatnak ajánlották.

Az Alsóváros bejáratánál 2003 és 2005 között a városfal egy részét helyreállították. A helyreállított szakasz 65 méter hosszú, három 7–8 méter magas falrészből és két 12–13 méter magas őrtoronyból áll.

A Felsővárost védő fal délnyugati oldalába építették az Oroszlános kaput, ami a délkeleti oldalon épült Király kapujával együtt a város fő bejárata volt. A többi fontosabb bejárathoz hasonlóan két oldalát őrtornyok védték. A kapu nevét arról a két oroszlánszoborról kapta, amelyeket a bejárat két szélén lévő hatalmas sziklatömbökből faragtak ki.

Sarikkale sziklás területe a város közepén 60 méter magasan emelkedik ki környezetéből. Tetején a kiterjedt hettita korabeli épületkomplexum fal- és ciszternamaradványai láthatók. A sziklát csak hátulról, délkeleti irányból lehetett megközelíteni, ahol egy kapu és egy bástyákkal megerősített fal romjai maradtak fenn.

Az Oroszlános kapuval szemben lévő út a város legmagasabb pontjához vezet. Az úttól balra helyezkedik el a 30. templom helyreállított alapzata. Az Oroszlános kaputól kb. 150 méterre északkeleti irányban találhatók Yenicekale épületkomplexumának maradványai egy kiemelkedő szikla tetején. A sziklát elegyengették, a 28×25 méteres területet körbehatároló védőfal egy része ma is áll. A várost védő falak legdélebbi és egyben legmagasabb pontja a Yerkapinál elhelyezkedő földsánc, tetején a Szfinxek kapujával. A többi fontos városfaltól eltérően két oldalát nem szegélyezik őrtornyok, hanem az út közvetlenül egy tornyon halad keresztül. A város többi bejáratától eltérően nem boltozatos tetejű, hanem egyszerű, lapos tetővel fedték le. Külső oldalát kétszárnyú ajtóval zárták le. Yerkapi („Földbe nyíló kapu”) nevét arról az alagútról kapta, amely a sáncon keresztül a városba vezet. A Király kapuját az Oroszlános kapuval pont szemben építették a városfalban, felépítésük is hasonló. Teteje boltozatos kialakítású volt, két oldalán őrtornyokat emeltek. Jelentős különbség viszont, hogy csak a városon belüli oldalát díszítették. A kapu nevét egy harcos domborműves ábrázolásáról kapta, amelyet a korai ásatásokat végzők királynak véltek, ezért adták a kapunak a Király kapuja nevet.

A Büyükkale (Nagy kastély) egy kb. 250×140 méteres viszonylag sima fennsík Hattuszasz keleti részén. Minden oldalról meredek, természetes lejtők védik. Már az i. e. 3. évezredben, a korai bronzkor idején is lakott volt. A ma is látható maradványok a citadella i. e. 13. században, III. Hattuszilisz alatt történő helyreállításának és átalakításának idejéből valók. Hattuszilisz polgárháború során jutott trónra, amelyben a citadella egy része megsemmisült.

Büyükkaya (a „Nagy szikla”) kb. 100 méterrel emelkedik ki környezetéből a város északi peremén. Már 4000 évvel a hettiták betelepülése előtt is lakott volt. A hattik számára is fontos volt a terület, később a hettiták monumentális épületkomplexumot emeltek a korábbi épületek helyére. Napjainkban csak a hettita kori épület alapozásának darabjai láthatók.

Hattuszasztól kettő kilométerre északkeletre található Yazılıkaya (a „feliratos szikla”), ahol egy sziklaszentélyt építettek. A szentély kialakítása az i. e. 13. század második felében, III. (IV.) Tudhalijasz királynak tulajdonítható.

Azon kívül, hogy Hattuszasz az UNESCO Világörökségi Listáján szerepel 1986 óta, 2001-ben felkerült az UNESCO Világemlékezet Listájára is, ugyanis a területen talált ékírásos emlékek a legrégebben rögzített indoeurópai nyelven íródtak.

Forrás: hu.wikipedia.org, hometurkey.com

Képek forrása: commons.wikimedia.org

Kollár Kata – Türkinfo