Egy rendkívüli nő: Sevgi Soysal

Sokan gondolhatnák, hogy a török nők a férfiak árnyékában éltek az Oszmán Birodalomban. Ha azonban közelebbről is górcső alá vesszük élettörténetüket, könnyen láthatóvá válik, hogy milyen meghatározó szerepet töltöttek be Törökország felemelkedésében.

Ezeken a hasábokon hétről-hétre azokat a nagy jelentőséggel bíró török nőket mutatjuk be, akik életük során hozzájárultak Törökország fejlődéséhez, kulturális örökségéhez. Olyanokat, akiknek a munkásságát világszerte elismerés övezi és olyan „hétköznapi hősöket” is, akik tetteikkel kiemelkedtek a férfiak – esetenként – elnyomó világából.

Sevgi Soysal 1936. szeptember 30-án született Isztambulban. Ő volt a családban a harmadik gyermek. Édesapja, Mithat Yenen, építész-köztisztviselő volt, édesanyja, Anneliese Rupp pedig Németországból érkezett Törökországba.

1952-1956 között az Ankarai Lány Középiskolába járt, a klasszikus nyelvtudományi tanszék nyelv, történelem és földrajz szakán végzett Az ankarai középiskola elvégzése után Soysal régészetet tanult az Ankarai Egyetemen, de nem fejezte be, diplomát csak az 1960-as évek végén szerzett.

Még középiskolás volt, amikor megismerkedett egy költő és műfordítóval, Özdemir Nutkuttal, akihez – a családja tiltása ellenére – 1955-ben feleségül ment. Egy évvel később férjével Németországba költözött, ahol a Göttingeni Egyetemen előadásokat tartott, régészet és színház témakörökben. Miután terhes lett, visszatért Törökországba. 1958-ban született meg fiuk, aki a Korkut nevet kapta.

1960 és 1961 között a Német Követség Kulturális Központjában és az Ankarai Rádiónál dolgozott.

Első írása 1961. november 20-án jelent meg a Değişim Dergisi című lapban Ne güzel suçluyuz biz hepimiz címmel. Ebben a házasságáról, az unalmas házimunkáról, gyermekéről írt. Színházban is játszott, ő volt a főszereplője a Zafer Madalyası (Győzelmi medál) című színdarabnak, amit az ankarai Meydan Színházban mutattak be és amelyet Haldun Dormen rendezett. Itt ismerkedett meg második férjével, Başar Sabuncuval, akihez 1965-ben ment feleségül.

1962-ben adták ki novelláskötetét Tutkulu Perçem címmel. Még ugyanebben az évben kezdett el dolgozni a Török Rádió és Televízió Társaságnál (TRT).

1968-ban írta a Tante Rosa (Róza néni) című regényét, mely több összekapcsolódó történeten keresztül mutatja be nagynénje, Rosel életét és személyiségét. A regény a férfi-nő kapcsolatáról és a házasság kérdéséről is szól.

1970-ben íródott, Yürümek (Séta) című könyvéért megkapta a Török Rádió és Televízió Társaság díját, de trágársága miatt betiltották.

1969 vége, 1971 eleje nehéz időszak volt Soysal életében, ugyanis férje, Başar katona volt. Azért, hogy el tudja tartani magát és fiát, aki autista volt, munkába állt. Az egyetem Politikatudományi karán készített interjút egy alkotmányjogász professzorral, Mümatz Soysallal. Ez az interjú hatással volt mindkettőjük életére.

Az 1971. március 12-i katonai puccs után Soysalt azzal vádolták meg, hogy egy baloldali szervezethez tartozik, emiatt az ankarai Mamak börtönbe zárták. Fogva tartása idején találkozott ismét Mümatz Soysallal, akit kommunista propaganda terjesztés miatt tartóztattak le. Egymásba szerettek és a még a börtönben össze is házasodtak. Két lányuk született: Defna 1973 decemberében, Funda pedig 1975 márciusában.

1974-ben Soysal elnyerte a rangos Orhan Kemal-díjat a Yenişehir’de Bir Öǧle Vakti (Ebédidő Yenişehirben) című művéért, amelyet a börtönben írt.

Soysalt politikai okokra hivatkozva ismét letartóztatták, nyolc hónapot volt börtönben és két és fél hónapra Adanába száműzték. Erről az időszakáról szól a Şafak (Hajnal) című regénye, mely 1975-ben jelent meg.

Sevgi Soysalnak mellrákja volt, egyik mellét 1975 végén el is távolították. 1976 szeptemberében újabb műtéten esett át, ezek után férjével Londonba ment, hogy ott kapjon újabb orvosi kezelést. Miután hazatért, 1976. november 22-én, negyven éves korában hunyt el Isztambulban. Az isztambuli Zincirlikuyu temetőbe helyezték örök nyugalomra.

A börtönben töltött időről emlékiratokat írt, amelyek eredetileg a Politika című újságban jelentek meg, majd 1976-ban ezeket Yıldırım Bölge Kadınlar Koğuşu (Yıldırım körzeti női szakasz) néven könyv formájában is kiadták. Egy másik könyvében, melynek címe Barış Adlı Çocuk (Akit a béke gyermekének hívnak) Soysal nagy irodalmi higgadtsággal írja le a társadalmi és politikai változásokat személyes tapasztalatai alapján. Sajnálatos halála miatt a Hoşgeldin Ölüm (Isten hozott, halál) című regényét már nem tudta befejezni.

Több néven is írt, ugyanis mindhárom férje nevét felvette, így írásait Sevgi Nutku, Sevgi Sabuncu és Sevgi Soysal néven kell keresnünk.

Forrás: Wikipédia, Words without borders, Lelbleitozu

Kollár Kata – Türkinfo