Kilenc pontban Törökország: 9 török étel, amit el kell készítened

A leves, ami szinte minden török büfé kínálatában szerepel (már ahol nem csak döner kapható). Egyszerűségében zseniális: egy szelet friss kenyérrel tökéletesen elég egy étkezésre. Laktató és zamatos, pár csepp citromlé teszi pikánssá, egy-két apró módosítással lehet variálni az ízét. Mindenképpen érdemes otthon elkészíteni, elronthatatlan (legfeljebb azt mondjuk, hogy ennek pont ilyennek kell lennie). Aki először főz vörös lencsét, ne lepődjön meg – a leves a színét a sűrített paradicsomtól (salça) kapja!

Az egyik legjobb módja annak, ahogy a zöldségek tányérra kerülhetnek. Még az egyesek által nem annyira kedvelt zöldségek (lásd spenót) is élvezhetővé válnak általa. A titok a fokhagymás török joghurt, ami bársonyosan vonja be a saláta alapanyagait. Nem igényel sok macerát, elég, ha kevés olajon megpároljuk a zöldséget, vagy zöldségeket, ha ízorgiára vágyunk. Ez még tovább fokozható egy kis paprikaszínnel, pirított dióval…hmm.

Erre mondják, hogy alapkaja. Talán nem túlzás azt állítani, hogy Törökországban minden háztartásban készítik. Na jó, van ahol kolbászt tesznek bele, van ahol azt se – ízlés, szokás vagy pénztárca határozza meg. A húsos inkább főétel, a hús nélküli meze (előétel). Ízvilága nagyon közel áll a miénkhez. Ha autentikusak akarunk lenni, ne Juliska babból főzzük, használjunk fehér babot!

Na, ez már macerás! Viszont megéri. Padlizsán és darálthús – nyerő párosítás. Színek és zamatok kavalkádja ez az étel, melynek szinte minden alkotóelemét külön is meg kell sütni/főzni, hogy aztán – közös nevezőre hozva – egy fantasztikus ízkombináció kerekedjen belőle. Érzékeny gyomrúak ügyeljenek arra, hogy a padlizsánban minél kevesebb olaj maradjon sütés után, máskülönben az utóhatások garantáltan lerontják az étel élvezeti értékét!

Maradjunk a padlizsán és a hús társításánál, ezúttal más formában. A szenesre sütött padlizsánt felaprítva sajtos besamel mártásba keverjük, ez lesz az étel alapja. Erre jön a hús, ami leginkább a mi pörköltünkhöz hasonlítható. Most engedjük szabadon a képzeletünket: omlós, fűszeres, paradicsomos bárány- vagy borjúhús, füstös padlizsáníz, keveredve a besamel vajas bársonyával, amit megkoronáz a sajt zamata… Mennyei! A szultánnak is bejött, nekünk miért ne tetszene?

A törökök nagy mágusai a köftének, amit mi általában fasírozottnak hívunk. Képesek bármiből készíteni: vörös húsból, szárnyasból, halból, bulgurból, lencséből, zöldségekből – vagy ezek kombinációiból. Sütik olajban, roston, nyárson, kerekre vagy hosszúkásra formázva, vagy csak egyszerűen belenyomkodva a tepsibe. Ha úgy hozza kedvük, megtöltik. Készítenek egy burkot, többnyire bulgurból, búzadarából, amit aztán tetszőlegesen megtöltenek darálthússal, burgonyával. A húsos töltelékbe – jó szokás szerint – csempésznek némi fenyőmagot is, hogy jó drága legyen. Ezért ezt a fogást leginkább akkor készítsük, ha vendégeinket akarjuk elkápráztatni (nekem bejött!). Egy jó saláta mellé, és biztos a siker. Fazonírozni citrom, vagy repülőcsészealj formára szokás, de a golyóbissal sem lövünk mellé.

Ide írhattam volna más tölteléket is, de ezt használják leggyakrabban. Simíthatjuk egymás fölé is a tésztalapokat, felcsavarhatjuk rétesszerűen, a tekercseket csigavonalban körbetekerhetjük, hajtogathatunk kis batyukat, rózsákat, mindez már a fantáziánk kérdése. Lényeg, hogy a leheletkönnyű yufkatésztát alaposan kenjük meg joghurt, étolaj, tojás keverékével, amitől harmatosan szaftos és zamatos lesz. A tetejét fekete maggal (kerti katicavirág mag) vagy szezámmaggal megszórni kötelező.

Ha bárki megkérdezi, mi a kedvenc török ételem, habozás nélkül rávágom, hogy ez. Annak ellenére, hogy a jobbnál jobb török ételeknek se szeri, se száma. A szivar alakúra feltekert yufkába általában fehér sajtot (beyaz peynir) töltenek, de készül spenóttal, darált hússal is. Mindez forró olajban kisütve, ropogós pirosra. Otthon is bátran elkészíthetjük, nem bonyolult, de némi monotóniatűrés kell hozzá. Minél kisebbeket gyártunk, annál több. Adjunk mellé egy fokhagymás joghurtszószt, vagy cacıkot (uborkás joghurtmártás) a tökéletes ízharmóniáért!

„Nomen est omen” („A név kötelez”) – tartja a mondás, és ez hatványozottan igaz erre a pogácsára. A tollpihe teniszlabda hozzá képest. Néhány egyszerű hozzávalóból, egy-két konyhai trükk alkalmazásával megszületik a varázslat. Lehet tölteni, leginkább petrezselymes fehér sajttal, de töltetlenül is, bármilyen reggeli mellé, vagy egy salátavacsora kiegészítőjeként alkalmas arra, hogy a legelszántabb fogyókúrázót is eltérítse a szándékától.

Szegedi Ági – Türkinfo