Gülnur Tumbat – élet a szirteken

A hegymászás területén Törökországot képviselő egyik legfontosabb személy dr. Gülnur Tumbat, akinek célja, hogy az első török legyen, aki a világ 8 legnagyobb csúcsát megmássza (a világon „7 hegycsúcs” néven ismertek, kiegészítve az Okyanusya Carstenz heggyel). A célja felé vezető utat már félig teljesítette is: Tumbat eddig 4 csúcsra jutott fel.

Nem mondhatjuk, hogy a hegymászás nagyon népszerű sport lenne Törökországban, annak ellenére, hogy története az 1800-as évekig nyúlik vissza. Azonban vannak olyan hegymászók, akik képviselik az országot és dicsőséget szerezhetnek számára.

Prof. dr. Gülnur Tumbat az egyik ilyen név. Eddig a több, mint 30 hegyet megmászó hölgy elég nagy célt tűzött ki maga elé.

Dél-Amerikában a 6.962 méter magas Aconcagua csúcsot 15 napos rekordidő alatt hódította meg. A 6.195 méteres McKinley-t Észak-Amerikában, az 5.963 méteres Kilimandzsárót Afrikában és az 5.633 méteres Elbrus-hegységet Európában mászta meg. „Szeretnék az első török lenni, aki felmászik a világ 8 csúcsára” – mondta Tumbat.

A cikk megjelenésekor indult útnak, és mára tudjuk, hogy 2018. májusában feljutott a 8.848 méteres Everest csúcsára is a nepáli oldalról.

MINDIG A MAGASBAN

Dr. Gülnur Tumbat 2005 óta az amerikai egyesült államokbeli San Francisco Állami Egyetem professzora. Hegymászó karrierjét 17 évesen kezdte, amikor csatlakozott egy téli és hegymászási sportokra szakosodott egyesülethez. Ebben az időszakban az ODTÜ egyetem Környezetvédelmi Mérnöki Tanszékén tanult. Tanulmányait később a Bilkent Egyetemen folytatta, ahol mesterképzésben vett részt, majd a közgazdasági doktori cím megszerzése miatt Amerikába költözött, és azóta a San Francisco Állami Egyetem üzleti iskolájában docensként tanít.

1 of 4

„A hegymászáskor minden egyes kihívás során egyre jobban meg kell ismerned magad, és egyre nagyobb örömet kell érezned. A mászás minden másodpercében nyitva kell tartanod az elmédet és szívedet” – vallja Tumbat. „Minden helyen és minden pillanatban tanulhatsz valamit. A hegyeken én ezt intenzívebben élem meg és érzem át.”

ÚJRA AZ EVEREST ÚJRA VESZTESÉG

Tumbat, aki a hegymászás iránti szenvedélyét az egyetemi tanulmányai és oktatása során is hasznosította, 2004-ben elment az Everest főtáborába, hogy doktori disszertációját elkészíthesse. A táborban 2 hónapig maradt, hogy részt vegyen egy kutatásban. Az elmúlt években a Bahçeşehir Egyetem vendégprofesszoraként újra elment az Everestre, hogy folytassa kutatását az értékesítési- és fogyasztási kockázattal kapcsolatban, és azt állítja, hogy itt élte át a legrosszabb dolgot, ami eddig történt életében.

Ház, de inkább emeletes lakóház méretű jégdarabokból álló lavina zúdult le, melynek eredményeként 16 ember vesztette életét. „Lavinaveszély és vele járó halálos balesetek minden évszakban előfordulhatnak az Everesten. Ugyanakkor még soha nem halt meg ennyi ember ugyanazon a napon. Nem tudom elhinni, hogy az Everest hegymászó történetének egyik legveszedelmesebb tragédiájának részese voltam! Egész életemben nem láttam annyi helikoptert” – emlékezett Tumbat.

„Még mindig, amikor reggel felkelek, azt kérdezem magamtól: Valóban élek?” Ez azonban nem vette el a kedvét attól, hogy az Everest csúcsáig másszon.

ELFOGADOM A FÁJDALMAT

Egyértelmű, hogy egy nőnek nagy fizikai erőre van szüksége az ilyen jellegű mászásokhoz. Azonkívül, hogy fizikai fáradtságtól szenved, óriási a mentális igénybevétel – mondja Tumbat, és hozzáteszi, hogy gyakran fizikai fájdalmat is átél az út folytatása érdekében. „A legfontosabb dolog, amit a hegymászók megtanítottak nekem, hogy nem adhatjuk meg magunkat a fájdalomnak. El kell fogadni a jelenlétét és folytatni kell az utat” – mondja.

Tumbat szerint: „Sok dolog van, amit a hegycsúcsokon kívül célul tűztem ki. A legfontosabb dolog, amit tapasztalataimból tanultam, hogy nagyon fájdalmas, ha csak a célra gondolok.”

EDZÉSEKET TART

Tumbat elmondja, hogy nem szereti, amikor nem sikerül megtennie valamit amiatt, mert nincs hozzá ereje. Olyan erősítő edzéseket tart, mint például a falmászás és emellett az elmúlt 6 év során komoly figyelmet fordított az ultramaraton futásokra. 50 és 100 kilométeres versenyeken vesz részt. Ezeken kívül tagja volt olyan csapatoknak, melyek 12, 24 és 36 órás kalandversenyeken mérték össze erejüket. „Szeretem látni, hogy egy ember mi mindent érhet el, és hogy mindig képes továbblépni. Ez a legnagyobb dolog, ami motivál engem.”

Fordította: Erdem Éva – Türkinfo

Forrás: gulnurtumbat.com, roportajgazetesi.com