Karabük Safranbolu körzete, mely az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel, egy szabadtéri múzeumhoz hasonlít. Különleges házak, mecsetek, szökőkutak és hidak teszik egyedivé. Az oszmán korban nyüzsgő város volt bazárjainak köszönhetően, melyek az oszmán céhrendszerben jöttek létre.
Az egykori Yemeniciler Oszmán Bazárban régen 48 üzlet is működött, ahol yemeni (oszmán stílusú) cipőket készítettek a hadsereg számára, mindez azonban már a múlté, mert az üzletek – egy kivétellel – mind bezártak.
Ma már csak Erhan Başkaya műhelye működik, aki még mindig yemeni cipőket készít, és mivel más már nincs a bazárban, akinek tudását átadhatná, így fiát, Tahat tanítja.
A kutató és író Aytekin Kuş szerint a Yemeniciler Oszmán Bazárban a Safranboluban előállított bőrt használták a cipőkhöz. Azt is elmondta, hogy a mesterek az oszmán céhrendszer keretein belül dolgoztak. Amikor 1937-ben megalakult a Karabük Vas- és Acélüzem, már nem volt annyira népszerű a kézműves munka, így a terület hamarosan elnéptelenedett. Az akkori kulturális és turisztikai miniszter, Ahmet Taner Kışalı rendelete értelmében a bazárt felújították és piacot alakítottak ki, ahol ismét tradicionális termékeket kezdtek árulni. A bazár épületében egy múzeumot is létrehoztak, ami azonban később bezárt. Jelenleg ez az épület Safranbolu fő nevezetessége.
Azért, hogy a hely szelleme továbbra is fennmaradjon, Safranbolu város vezetése felkérte Erhan Başkayat, hogy nyisson egy üzletet a bazárban. Ezzel Başkaya ismert ember lett a városban, azóta is szeretik és tisztelik a helyiek. Mivel azonban különböző betegségekben szenved, inkább már csak az üzletvezetéssel és fia tanításával foglalkozik.
Aytekin Kuş arról is beszélt, hogy a yemeni egy nagyon egészséges viselet. A cipő felső része kecskebőrből van és minden részét kézzel készítik. A yemeni maga a történelem, a Yemeniciler bazár pedig Safranbolu kultúrájának fontos helyszíne.
A bazár közepén található Lonca Kahvesi fontos kávézó volt egykor. Céhgyűléseket tartottak itt, az emberek megvitatták a gazdasági eseményeket, a vőlegény családja itt kérte meg a mennyasszony kezét, és az emberek ajándékokat adtak egymásnak.
A bazár most Safranbolu legélénkebb része. Sokan érkeznek ide, hogy láthassák a yemeni cipő készítését. Isznak egy csésze kávét és megnézik a régi életforma fennmaradt emlékeit.
A bazár még 1661-ben jött létre és Başkaya az utolsó mester, aki yemenikészítéssel foglakozik. Fiával mindent megtesznek azért, hogy a mesterséget megőrizzék az utókor számára.
Forrás: Daily Sabah
Kollár Kata – Türkinfo