Yollarda – Az európai irodalom Törökországban, a török irodalom Európában
A www.turkinfo,hu egyik aktív fórumozójától, Feyyaztól tudtam meg, hogy Pécsett rendezik meg az Utazás a török félhold körül nevezetű török fesztivált. A programokat böngészve bukkantam rá egy irodalmi vonatkozású rendezvényre, amelyen mindenképpen részt akartam venni. A hab a tortán számomra az volt, hogy az egyik meghívott vendég magyarul megjelent munkáját már olvastam – Baharseven jóvoltából.
De mi is ez a bizonyos program? 2010. május 18. és 23. között Magyarországra látogatott a „Yollarda – Utakon” névre keresztelt utazó irodalmi szalon, melynek elsődleges célja a török irodalom megismertetése Európában, illetve az európai irodalom megismertetése Törökországban. Ez a művészeti turné 2009 májusában indult: 24 török nagyvárosban 44 híres írót láttak vendégül – a magyar irodalmat Bartis Attila és Dragomán György képviselte Kütahyában. A Yollarda 2010-ben indult külföldre nyolc európai uniós város érintésével, és 2010. június 25-én zárul Brüsszelben. A magyarországi író-olvasó találkozónak Pécs városa, Európa kulturális fővárosa adott otthont. A négynapos rendezvény során két jeles török írónővel találkozhattunk, Perihan Mağdennel és Ayşe Kulinnal. Emellett egy buszos mozgókönyvtár is kísérte őket, ahol olvashatóak voltak a keleti ország más alkotóinak művei is.
Én a programsorozat harmadik napján tudtam részt venni, amelyet a pécsi Művészetek és Irodalom Házában rendeztek meg egy gyönyörű díszteremben, ami nagyon kellemes légkört teremtett a felolvasásnak. A találkozón szinte családias hangulat uralkodott, mivel igazán nem voltunk sokan: a felolvasás kezdetekor három vendég volt összesen, pár perccel később még érkeztek érdeklődők, így körülbelül tizenöten gyűltünk össze (előadók, szervezők, barátok, sajtó és az olvasók együttesen). A beszélgetést irányító és tolmácsoló török hölgy bemutatta a két írónő eddigi munkásságát: megtudhattuk, hogy Ayşe Kulinnak 25 évet kellett várnia, hogy az első regénye megjelenjen, miután kiadóról kiadóra járt, míg Perihan Mağden mosolyogva mondta, hogy neki szerencséje volt, mivel az első regényét a legelső kiadó kiadta.
A bemutatkozás után az írónők beszéltek a magyarul megjelent regényeikről (Perihan Mağden: Bajban vagyok veled [2005], Ayşe Kulin: Az utolsó vonat Isztambulba [2010 májusa]). Sajnos, török nyelven nem olvastak fel a művekből, pedig jó és különleges lett volna meghallgatni őket, annak ellenére, hogy nem beszélek törökül. Helyette a beszélgetést vezető hölgy, Naciye Güngörmüş olvasott fel részleteket, szerintem nagyon élvezetesen.
A találkozó befejező részében mi, olvasók tehettük fel a kérdéseinket. Szó volt a török cenzúráról, hogy létezik-e az irodalomban, és ha igen, akkor milyen formában. A két írónő megegyezett abban, hogy nem létezik. Továbbá, hogy melyik török költők és írók művei olvashatóak magyarul, illetve olvas-e manapság a török ifjúság, és természetesen szóba került Orhan Pamuk Nobel-díjas író is. Így megtudhattuk, hogy a török diákok általában nem olvasnak szépirodalmat, mivel az egyetemi felvételire kell koncentrálniuk, Orhan Pamuknak pedig sokat köszönhetnek maguk az írónők is, mivel a Nobel-díjjal együtt a külföldiek figyelme a török irodalomra terelődött – így rájuk is.
Összességében egy nagyon kellemes, rövid, de annál értékesebb beszélgetés volt, nekem mindenképpen megért 140 kilométert autózni ezért a röpke óráért, és nagyon örülök, hogy nem hagytam ki. Ráadásul gazdagodtam két dedikált könyvvel is. Szép emlék marad, hiszen ki tudja, mikor lesz még egy ilyen találkozó legközelebb.
Zilinszki Ágnes