 A legtöbb Törökországba utazó felkeresi Konyát, hiszen lelkében visszhangzik a 13. sz-i híres, misztikus költőnek, Mevlana Dzseláleddin Rúmínak örökké érvényes hívogatása: „Gyere, gyere, légy amilyen vagy, Légy hitetlen, légy bálványimádó, gyere csak. A mi rendházunk nem a reménytelenség háza, Akkor is gyere, ha százszor szegted meg fogadalmad!” Konyában a látogató felkeresi Mevlana mauzóleumát, a szeldzsuk kor műemlékeit, a múzeumokban megcsodálja a kiállított gyönyörű tárgyakat, de nagy hibát követ el és megbánja, ha nem szakít időt egy néhány órás kirándulásra, hogy megtekintse Kilistra világon egyedülálló építészetét. Konyából kiindulva úgy a legegyszerűbb Kilistrába látogatni – nem szabad összecse-rélni Lystrával, mely utóbbinak mai török neve Hatunsaray! -, hogy a délre vezető 715 sz. főútról, még a város külterületén jobbra kell lekanyarodni Hatip felé a Seydişehirbe vezető útra, majd Erenkayánál balra letérni Így Kayalın át érkezünk meg Gökyurt faluba, mely az antik Kilistra feletti magaslaton helyezkedik el. Mi augusztusban, pont a legmelegebb időszakban mentünk Pál unokánkkal és Tamás barátjával, volt gimnáziumi osztálytársával, négyesben Kilistrába. Az út mellett a táj jellegze-tes középanatóliai. Kopár, köves, a szikkadt talajon itt-ott egy-egy szárazságtűrő cserje zöldell. Mielőtt bemutatnám Kilistrát, hogy kihangsúlyozzam a különlegességét, egy kis kultúr- és építészettörténeti magyarázatot, bevezetőt kell adnom. Amióta csak ember él a Földön, kihasználta a sziklák természet alkotta barlangjait. Lakott bennük, kultikus szent helyet, templomot, síremléket alakított ki magának belőlük. Ezeket igyekezett falfestményekkel díszíteni, legtöbbjükben egyszínű (monochrom), vagy többszínű (polichrom) ábrák, jelenetek találhatók. Később az emberek maguk is véstek-vájtak barlangokat különféle célokra. Például Törökországban a Szent Miklós püspökről, ismertebb nevén „Mikulásról” nevezetes Demre közelében a lykiai Myra város Kr.e. IV. sz-i sziklába vájt sírjai a korabeli lakóépületek homlokzatát formázzák. A lykek a korai görögökéhez ha-sonló épületeik födémszerkezetét gerendázat alkotta. A sziklasírokon jól kivehetők a kőből faragott és födémre emlékeztető „gerendavégek”, amelyeknek itt nincs statikai rendeltetése. A sírhelyek és a sírmellékletek, mint pl. ékszerek, fegyverek, használati és a tisztségét jelölő tárgyak stb. minden időben a halál előtti életre utaltak. Az eltemetettnek a halál után is ugyanarra van szüksége, mint az életében. A legfontosabb számára a lakás, szállás, amelyben nyugszik, „lakik” és ahol vele együtt vannak a szükséges tárgyak. Akik Myrában a sziklasírokat látják, maguk elé képzelhetik a gazdag lykek egykori házainak, palotáinak homlokzatát.  A turisták tömegei által látogatott Kappadókiában, különösen Göremében, számos he-lyen található vulkáni tufakúpokba vájt barlanglakás, istálló, sőt bizánci stílusú barlangtemplom, kolostor. Közös tulajdonságuk, hogy a belső berendezésük is mind kőből faragott. A lakásokban a fekhelyek, polcok, termény- és víztárolók, tűzhelyek, a bizánci, keleti ortodox keresztény templomokban pedig az egész belső tér, az ívek boltozatok, kupolák, fülkék, keresztelő medencék, mind-mind kőből vannak kifaragva. Ezekben a csodálatos emberi alkotásokban azonban csak bent a „barlangban” gyönyörködhetünk, be kell mennünk a belső térbe. A kappadókiai tufakúpokba vájt alkotások, köztük a művészi falfestményeket rejtő templomok külseje semmiben sem különbözik a környék természetes sziklaképződményeitől. Távolról nézve, mintha csak primitív, mesterségesen kialakított lukak lennének a tufakúpokban  Mostanában sok külföldi vett magának barlanglakást, hogy elmeneküljön az urbanizáció természetellenességétől, embertelenségétől. Ezeket a barlanglakásokat modernizálták, villanyáramot vezettek be, kőpadlójukat helyi szőttesek borítják. Lakóik élvezik a nyári hőségben a barlang hűvös levegőjét és kiélvezik a helyi lakosság barátságos vendégszeretetét, segítőkészségét. Amasyaban – Sztrabón (Kr.e. 64.) az ókori híres, nagy földrajztudós szülővárosában -, a Yeşilirmak folyó partján fekvő ősi város felett magasodó hegy tetején állt egykor a perzsa Ahura Mazda szentélye. Sajnos ennek alig maradt fenn látható nyoma. A hegyoldalban azon-ban a Kr.e. III-II. sz-ban eltemetett pontuszi királyok barlangsírjai mai is jól láthatók, látogat-hatók. Többször megcsodáltuk, bár elég nehéz és fárasztó a sziklafalba vésett óriási, helyen-ként csúszós lépcsőfokokon megközelítésük. Ezek a sírok azért nagyon érdekesek és különlegesek, mert nem egyszerű, közönséges „barlangsírok.” Úgy készítették el őket az egykori pontusziak, hogy a sziklafalból kivájtak egy körüljárható tömböt és ebbe a tömbbe vájtak bele egy üreget, és ez lett a király végleges nyughelye. Sokszor találgattuk, vajon miért fektettek bele ekkora munkát, nem lett volna-e egyszerűbb és könnyebb a sziklafalban egyetlen mesterséges üreget kialakítani, miért fejtettek a szükségesnél kétszer nagyobb erőt?  Hogy miért írom mindezeket, mielőtt Kilistrától beszélnék? Hogy jobban felcsigázzam az olvasók érdeklődését, szemléltessem miért és mitől egyedülállóan különleges Kilistra épí-tészete. Amikor megérkeztünk a faluba, megálltunk az eléggé elhanyagolt művelődési ház előtt. Nem láttunk egy lelket se közel se távol. A művelődési ház néhány ablakának az üvege törött is, poros is, látszik, hogy nemigen használják. Találomra indultunk el a falu egyik balra nyíló utcáján. Reménykedünk, majd csak útbaigazít valaki, mert az országútról semmi külön-legeset nem láttunk. Megkérdeztünk egy ház udvarában tevékenykedő férfit, ugyan merrefelé vannak a látnivalók. Elmagyarázta, hogy még tovább kell haladnunk, aztán balra, az iskola udvarán menjünk át és ott lesz egy lépcső, azon menjünk le. Az útmutatását követve elénk tárult Kilistra látványa. A lépcső tetejéről még nem sok érdekeset látni, csak annyit, hogy a furcsa sziklák némelyikét emberi kéz átalakította.  Le kell menni a sziklák közt a lépcsőkön, hogy megközelítsük az egykori Kilistrát. A szeldzsuk és a korai Oszmán-korban a környéken török nyelvű, de görög-ortodox hitű lakosság élt. Még a 13-14. sz-ban is jelentős görög népessége volt, mert ezt Orhan (uralkodása: 1324-1360) és egy karamani bej levelezése bizonyítja. Perzsául írt leveleikben a tartomány neve: „diyar-i yunan,” vagyis „görög-tartomány.” Ez magyarázatot ad arra, hogy miért tártak fel a régészeti kutatások szőlőbor előállítására és tárolására alkalmas eszközöket és barlangokat. Véleményem szerint, a bizánci ortodox dogmáktól eltérő, számtalan heterodox hitet valló pl. paulikiánus, nesztoriánus stb. felekezet hívei bújtak el Kilistrában az üldöző „ortodoxok” elől. A képen, a domb tetején látható sárgafalú épület Gökyurt iskolája.  A kis sík területet fél karéjban övező meredek sziklafalba számos, különböző rendeltetésű mesterséges barlang nyílása látható. Ezek legtöbbje a Kappadókiában is látottakra hason-lít. Belső „berendezésük,” a fekvőhelyek, a falfülkék, a terménytárolók, az asztalok, mind-mind kőből vannak. A terep erre kiváló alkalmat adott. A vulkáni eredetű kőzet és talaj pedig a legalkalmasabb a szőlőtermesztésre. A mára már törökké vált és törökül beszélő muzulmán lakosság foglalkozik ugyan szőlőtermesztéssel, azonban abból nem bort, hanem a szőlőlé besűrítésével mézet helyettesítő természetes édesítőt, pekmezt készít. Az igazi „szenzációt,” a mind külsejében, mind belső terében tökéletesen kifaragott bizánci, keleti ortodox templom jelenti. Valójában egy középkupolás, egyenlő szárú görögke-reszt alapú templomot látunk. A tamburt helyettesítő hasáb alakú építményen emelkedő füg-gőleges központot itt nem kupola, hanem négyszög alapú gúla fedi. Egy kicsit az örmény és a grúz templomokra hasonlít. A hosszú évszázadok alatt alig rongálódott. A hozzáértő, az építészettörténetben jártas szemlélő könnyen maga elé képzelheti az egykor virágkorát élő települést és a szép, arányos templom körüli életet.  Megszoktuk, hogy egy épület felépítéséhez, berendezéséhez több- és sokféle anyagot kell használni. Mint például faragott köveket, habarcsot, téglát, fát stb. Itt azonban egyetlen építőanyagból, a hegyoldal kőzetéből, semmiféle más anyagot nem használva, egyetlen tömbből kifaragva alakítottak ki egy olyan tökéletes bizánci templomot belső berendezésével és külső díszeivel együtt, amely pontosan megfelelt a kor szigorú szabályokon alapuló építészeti stílusának. Ezen a tájon a kora keresztény műemlékek nem véletlenek, ismerjük eredetüket. Pál apostol anatóliai térítő útján – a Biblia tanúsága szerint – akkor járt ezen a vidéken, amikor a Földközi-tengertől Lystra (ma: Hatunsaray), Derbe, Ikonium (ma: Konya) útvonalon a pisidiai (nem a szíriai!) Antiochiába (ma: Yalvaç) ment. Itt vette maga mellé tanítványul Timótheust: „kiről jó bizonyságot tettek a Listrában és Ikóniumban levő atyafiak.” (Ap.csel.16:1-3.). A keresztyénség első századában már virágzó gyülekezeti élet folyt ezen a környéken, amely folytatódott a bizánci, majd a szeldzsuk korban is. Tudjuk, hogy a 13. sz-ban Mevlana sokszor beszélgetett filozófiai, teológiai témákról a Konya környéki keresztyén papokkal, szerzete-sekkel. A templomban a keleti egyházi építészet által megkövetelt, a híveket a paptól elválasz-tó fal, az „ikonosztáz” is ugyanabból a kőtömbből van, mint az egész épület és benne minden. Sajnos csak egy szépen kovácsolt vasrácson keresztül nézhetünk be, mert – szerintem nagyon helyesen -, biztonságosan bezárták, nehogy a világon mindenfelé kószáló vandál turisták „em-lékeket gyűjtve” maguknak, kárt tegyenek benne  Sajnos Kilistrában – legalábbis az elmélyült gyönyörködésre, részletesebb elemzésre, kevés idő állt rendelkezésünkre, mert tervünk szerint estére a Földközi tengerhez kellett eljutnunk. Mire visszaérkeztünk a „kultúrház” előtt álló autónkhoz, férfiakból álló kis csoport üldögélt körülötte. Tőlük tudtuk meg, jó hogy nem hittünk el mindent a Konyában kapott pros-pektusnak. Abban azt írták, hogy szállás és ellátás is kapható Gökyurtban. Tervezték, de sajnos nem valósult meg. Mi 2005-ben jártunk ott, azóta lehet, hogy van szálló és sikerült fellendíteni Gökyurt falusi turizmusát. Kilistrát felkeresve „a vallási turizmust” gyakorolhatjuk, legyünk bár muzulmánok vagy keresztyének, itt a kora bizánci keresztyének egészen különleges alkotásaival fogunk megismerkedni. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy mindenki, aki a környéken jár és teheti, tegyen egy kis kitérőt, látogassa meg Kilistrát. Ha nem, akkor olyan, mint amit az utolsó gökyurti – számunkra nagyon kedves – képmellékletem! |
![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
