Újra vásárolunk

Nos, a mai fogyasztói társadalomban ez a cím már senkinek nem okoz újdonságot. Majd száz év alatt eljutott oda az emberiség (egy része, mert a többi meg éhezik), hogy többet fogyaszt, mint amire valójában szüksége lenne. Egyszerűen unalmában (is) vásárol. Meg ha örül vagy ha szomorú stb. stb. stb.

Millió reklám, reklámtrükk és marketingfogás szól arról, hogyan kell a vásárlót fogyasztásra bírni. Hallottam egyszer, hogy a bevásárlóközpontok bejáratától jobbra mindig valami plüss játékot érdemes elhelyezni úgy, hogy meg tudja fogni a betérő, így biztosan, az első pozitív benyomás után mélyebbre fog nyúlni a pénztárcájában. És miért jobbra? Mert általában jobbra indul el a betérő.

Tudjuk jól, a törökök különösen tehetségesek abban, hogy olyat is eladjanak nekünk, amiről 10 perce azt se tudtuk, hogy létezik. Így itt olyan marketingfogásokat is láttam, amit előtte sehol. A török, jobban, mint egy átlagos magyar, rajong mindenért, ami (első meg második ránézésre is) ingyen van. Így fordulhat elő az, hogy a bevásárlóközpontokban a bevásárlókocsiba nem kell pénzt betenni, hogy aztán vásárolhassunk vele, egyszerűen elvisszük. És a vásárlás végén meg ott hagyjuk, ahol éppen akarjuk.

Külön személyzetet foglalkoztatnak, akik összegyűjtik ezeket a kocsikat. Valamint a vásárlás végeztével fizetéskor, szintén ingyen nejlontáskákat kapunk, amibe az árut tudjuk pakolni (ebből lesz a szemeteszsák otthon, azt nem veszünk). Régebben kitették a rengeteg nejlonzacskót és annyit vehetett belőle a vásárló, amennyit akart. Mindenki el tudja képzelni milyen sok fogyott. Most már adagolják, vagyis az áru mennyiségének megfelelően ad csak a pénztáros. Sőt, van kicsi méretű szatyor is, ha csak kisebb dolgokat vettünk. Az túl kicsi egy átlagos méretű szemetesbe. Hiába, a környezettudatosság ide is kezd begyűrűzni!

Részletek>>>

2012-03-16
http://elettorokorszagban.blogspot.com