A Héttorony (Yedikule) Konstantinápoly (ma Isztambul) délnyugati részén, a Márvány-tenger partján álló erőd volt. Hét tornya közül napjainkra csak egy maradt meg jó állapotban, az ún. Vértorony, melyet börtönként használtak.
Legrégebbi tornya még az ókorból származik, ehhez építtetett kettőt Theodosius császár, és az egészet kőfallal vetette körül. Ez volt a Theodosius-fal, melynek egyik bejáratát, az Aranykaput, ünnepélyes alkalmakkor vagy prominens vendég érkezésekor használták. A bizánci császár a diadalíven keresztül ment a városba. Később még négy tornyot építettek hozzá, innen kapta a toronycsoport a nevét.
II. Mohamed szultán 1470-ben kijavíttatta a tornyokat, és erőddé alakíttatta át az egész épületet. A tornyokban tárolták a szultán kincseit, értékeit. A belső kettőben volt az arany és az ékszerek, a tenger felőliekben a fegyverek, a másik kettő pedig egyfajta irattárként funkcionált, régi iratokat, könyveket őriztek ott. Az erőd közepén egy mecset és egy szökőkút állt, melyek maradványai még ma is láthatók. Az erődben különálló épületben szállásolták el a helyőrséget (janicsárokat).
Az idő és a földrengések nem kímélték a Héttornyot sem, négy tornya leomlott, majd az 1768-as földrengés idején további kettő is, csak egy marad meg, a börtöntorony (Vértorony). Ebbe a 60 méter magas toronyba államfoglyokat, külföldi hatalmak képviselőit és előkelő hadifoglyokat zártak be. Az erődöt 1831 után lőporgyárrá alakították át.
A börtönben nemes emberek, köztük szultánok is raboskodtak. Ahogy történelmi tanulmányainkból tudjuk, több magyar fogoly is be volt ide zárva, közülük Szilágyi Mihály, Majláth István, Török Bálint, Bornemissza Gergely és Blédi Pál a legismertebbek. Az utolsó magyar rab gróf Esterházy Antal volt 1698–1699-ben.
A torony alján van egy barlang, amelyet sziklaüregnek neveznek, itt őrizték azokat, akikre a halálos ítéletet már kimondták.
Az épületet 1895-ben múzeummá nyilvánították, és 1959-ben felújították. 2009. június 25-én a 16–17. században a Héttoronyban raboskodott magyar történelmi személyiségek
emlékére ünnepélyes emléktábla-avatásra került sor.
A gránittáblán a leghíresebb rabokat korhű viseletben ábrázoló gravírozás látható, emellett a tábla az alábbi, három nyelven megfogalmazott feliratot tartalmazza:
„Török Bálint, Bornemissza Gergely, Majlád István, Béldi Pál
és mindazon magyar rabok emlékére, akik hazájuktól távol,
a Héttoronyban raboskodtak a XVI– XVII. században.
In memory of Bálint Török, Gergely Bornemissza, István Majlád, Pál Béldi
and of all Hungarian captives, who were kept in prison far away from their motherland here, in the Yediküle, in the 16th – 17th centuries.
Bálint Török, Gergely Bornemissza, István Majlád, Pál Béldi
ve vatanlarından uzak 16’nci ve 17’nci yüzyılda Yedikule Zindanı’nda mahkum kalan bütün Macar esirlerin anısına.”
Az épületnek fontos szerepe van Gárdonyi Géza Egri csillagok (3. rész: A rab oroszlán) című regényében, valamint megjelenik József Attila Karóval jöttél című versében is:
„(…) mint fák tövén a bolondgomba(igy van rád, akinek van, gondja),be vagy zárva a Hét Toronyba és már sohasem menekülsz.”
Forrás: wikipedia.org, mfa.gov.hu
Kollár Kata – Türkinfo