Bizánctól Bizáncig

A kifejezetten Anatólia-központú politikát megvalósító Kemal Atatürk új, nacionalista politikájával kialakított szövetség nehezen volt illeszthető a bolsevizmus eredeti programjához, hiszen a szovjet-orosz politika ebben az esetben egy kapitalista államot támogatott.
A két állam közötti együttműködés nemcsak szovjet anyagi segítségnyújtásban öltött testet, hanem Kemal még a belpolitikájában is teljesen szabad kezet kapott: a török kommunisták börtönbe zárásába se szólt bele Moszkva. Cserébe persze ő is lemondott a pántürk mozgalmak támogatásáról a Szovjetunió területén, ami azért sem lehetett könnyű, mivel a korábbi isztambuli politika végig támogatta ezt az Oroszország területén szárba szökkenő mozgalmat és Kemal első külügyminisztere is az Orosz Birodalom alattvalójaként látta meg a napvilágot.

Az új török állam ki tudta használni, hogy a bolsevik állam hátat fordított a hagyományos nagyorosz gondolatnak, amely gyűlölte a törököket. Hasonló volt a helyzet a magyarokkal kapcsolatban is. Már a 19. századi orosz gondolkodók sem tanúsítottak a magyar állam iránt még minimális szimpátiát sem: felfuvalkodni akaró Magyar Királyságról írtak, amely megszűnik létezni az orosz kardcsapások alatt, így a kelet-európai szláv nemzetek számára az Orosz Birodalom hozza el majd a szabadságot. Kifejtették, miért kell Erdélyt elvenni a Magyar Királyságtól, leírták a cseh-morva-szlovák állam létrejöttének szükségességét. A létrejövő államokat viszont szövetségi rendszerben kívánták irányítani, mivel így az orosz akaratot jobban érvényesíthetőnek vélték annál, mintha ezeket az államalakulatokat közvetlenül az Orosz Birodalomhoz csatolták volna.

Részletek

2013-05-29