Másként fogtunk törököt

Abban kétségtelenül igaza van Várkonyi Tibornak (Népszava, Törököt fogtak, 2016. december 29.), hogy az EU most a legkevésbé vágyik arra, hogy a brüsszeli csúcson teljes jogú tagként jelen legyen Erdogan. Okfejtésének azzal a részével is nehéz volna vitába szállni, hogy a renitens Magyarország és Lengyelország – vagy ennél kicsit tágabban, a visegrádi négyek – mellé aligha akarna a többi tagállam még egy olyan újabb, az előbbiekkel szövetséges középhatalmat az uniós döntéshozók közé ültetni, mint amilyen Törökország. (Most ne menjünk bele, mennyire képviselnek azonos álláspontot a visegrádi négyek, de mielőtt Orbán e regionális klub kikezdhetetlenségének illúziójába ringatná magát, néha érdemes volna a háta mögé néznie.)

Mégis azt az alapvető kérdést kellene elsőként tisztázni: miért nem tagja az Európai Uniónak Törökország? Úgy vélem, csak ez után következik a Várkonyi-féle gondolatmenet, amely politikai és hatalmi játszmák és szövetségek hálójában „ábrázolja”, miért idegenkednek Ankarától Brüsszelben. A tagság kérdése nem Erdogan személyén áll vagy bukik, igaz, ezt az idézett írás sem állította, ám kétségtelen, hogy az általa megvalósított autokratikus rendszer egyre messzebb viszi Törökországot az EU-tól. Az sem titok, hogy a tagság már korántsem olyan vágyott célja a nyolcvanmilliós keleti országnak, mint volt az elmúlt négy-öt évtizedben. (Ne felejtsük el, hogy Törökország 1959-ben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Unió jogelődjének számító Európai Gazdasági Közösséghez.)

Az EU-tagság elsősorban jogi és közjogi kérdések tisztázásának sorozata, másodsorban pénzügyi kérdés, különösen egy olyan nagy és népes állam esetében, amilyen Törökország. Az uniós tagságra jelentkező országok a hosszútáv- és az akadályfutás különleges kombinációjának sikeres teljesítése után nyernek bebocsátást az elitklubba. Nem véletlen, hogy az EU-nak még arról is döntést kell hoznia, elfogadja-e egy-egy ország jelentkezését, adott esetben még ennek teljesítéséhez is bravúr szükséges. A neheze azonban csak ezek után következik. Harmincöt tárgyalási fejezetet (versenyjog, közbeszerzés, energiaügy, közlekedés – csak példaszerűen) kell megnyitni és eredményesen lezárni, hogy a jelentkező állam szó szerint jogot nyerjen a tagságra. Törökország ez idő szerint egyetlen tárgyalási fejezetet, a tudomány és kutatás elnevezésűt zárta le, a fennmaradó harmincnégyből huszonkettőt meg sem nyitott.

Folytatás

Forrás: nepszava.hu