Ne vidd el az oszlopomat!

Isztambulban parkolóhelyet találni nem könnyű.

A talált helyet megtartani pedig még nehezebb.

Ezt már többször tárgyaltuk, hogy Isztambulban egy parkolóhelynek értéke van. Bizonyára lehetne találni valami váltószámot, hogy 1 négyzetméter parkolóhely mennyit is jelent aranyba. De akinek kocsija van, inkább eladja az értékeit, minthogy lemondana a parkoló helyekről.

Így van az az önkormányzatokkal is. Bár nem valószínű, hogy ők lemondanának bármiről, pláne ha az értékes is egyben. Nekik viszont megvan a joguk, hogy a saját területükön bármikor bármit parkoló területnek nyilvánítsanak. Vagy ennek a fordítottja, hogy egy parkoló helyet visszavonjanak. Ezen utóbbit közhírré tétetik! kikiabálás helyett csinos kis oszlopokkal szokták bejelenteni. Mégpedig úgy, hogy kiraknak 1-1 oszlopot úgy, hogy oda ne lehessen parkolni.

Ebből is azért több fajta van. Egyik az, ami erős, kitartó. Időjárás és lakosságálló. Pl. vas oszlop.

Aztán van olyan, ami inkább a bizonytalan kategóriába tartozik. Ezek műanyagból készülnek, melyek könnyen elhajlanak. Így semmi baja nem lesz az autónak, ha egyszerűen elüti őket, vagy ráparkol. Őket olyan helyeken szeretik használni, ahol mintha bizonytalanok lennének, hogy tényleg megtiltsák a parkolást. Vagy ahol sok-sok büntetőcédula kiosztásában reménykednek.

De vannak olyan oszlopok is, amelyeknek a tiltás mellett dekorációs szerepet is szántak. Egyik kerületben látványos beton golyókat pakolgattak az út szélére. Szépen, elegánsan jelezték, hogy eddig mehet az autó, onnantól pedig már a gyalogosoké a terep. Csakhogy a tervből kimaradt az, hogy a magas padlós autók egy része (és így a csuklós buszok is) gond nélkül rá tudott parkolni ezekre a beton golyókra. Csak kicsit oda kellett figyelni.

Másrészt a golyók, ahogy a nevükből is látszik, gömb alakúak. Így senkinek sem jelentett gondot, hogy parkolás előtt kicsit odébb görgessék őket. Néha ez a kicsit kissé félresikerült, és olyankor a betongolyók legurultak az egyik meredek kisutcán…

Szó mi szó (illetve betű mi betű), ezek a gurulások látványosak voltak, így végül is a betongolyók betöltötték a nekik szánt szerepüket.

A fentiek alapján azt gondolnánk, hogy a leghatásosabbak az erős, kitartó oszlopok. Bizonyára ez a világ sok országában így is van. De nem Törökországban, ahol a szükség oszlopot bont. Vagy akár aszfaltot is. Mert hát parkolni kell valahol.

Annál is inkább reménytelen az önkormányzat küzdelme, mert az isztambuli lakások eleve olyanok, ahol valamit mindig szerelni kell. Így még a 80 éves Ayşe anyó is fel van szerelve a legmodernebb fúró-csavarhúzó-szilikonragasztó készlettel. És a 80 éve alatt sok mindent látott, sok mindent szerelt. Neki nem kihívás egy oszlopot szétcsavarozni…

A cikk folytatása>>>

CyberMacs – isztambul.info/blog