Nem hívták, saját lábán ment az MDF-be a török nemzetiségű szír „Száz százalékosan” magyarnak vallja magát Taoufik Hilmi is, aki török nemzetiségű, Szíriában született, és máig szír-magyar kettős állampolgár. Magyarországra ösztöndíjasként érkezett 37 évvel ezelőtt, és mire elvégezte a keszthelyi egyetem agrármérnöki szakát, nemcsak az országot szerette meg, de meg is nősült. Feleségén kívül a magyar emberek vendégszeretete és mentalitása nyűgözte le, no meg Keszthely szépsége. „Szavakkal nem lehet leírni, mennyire szerettem az egyetemet” – mondja. Évfolyamtársai Császárnak becézték, de az egyetemen kívül sem érte soha kellemetlen élmény származása miatt.
„A mezőgazdász ott él, ahol munkát talál” – így került Lentibe 23 évvel ezelőtt, itt indul most jelöltként is. „A saját lábamon mentem, én kéretőztem a helyi elnöknél, hogy MDF-es lehessek” – meséli, és ma is nagyszerűnek tartja, hogy a párt a kilencvenes évek elején külföldiként is befogadta. „A konzervatív nemzeti liberalizmus mindig bennem élt, és megfogott Antall József és a párt szellemisége” – emlékszik vissza a kezdetekre. Rajongva beszél a „nagyszerű, bátor és kivételes” magyar történelemről. Amikor a török megszállás idejéről kérdezzük, azt meséli, élete egyik legnagyobb élménye volt, amikor a szigetvári Barátság parkban meglátta egymás mellett Zrínyi és Szulejmán szultán szobrát. A parkot követendő példának tartja, „a múltat el kell felejteni, a népek barátsága a fontos” – mondja. „Egyszer elmentünk a családdal Szíriába, de két hét múlva akkora honvágyam volt, mint bármelyik magyarnak, és gyorsan futottunk is vissza” – meséli. Itthon a családban is kisebbségben van, „csak én vagyok muszlim, két gyerekemet már kereszteltem, és a feleségem is keresztény”. A gyermekkorából megismert hagyományokat, szokásokat, kultúrát azért őrzi. „Szerencsések vagyunk, mindenből két ünnepünk van” – mondja vidáman.