Egy legenda, aki a török szívekben örökké élni fog: Barış Manço

Barış Manço út, Barış Manço tér, Barış Manço Kulturális Központ, Barış Manço könyvtár, az 1999-ben elhunyt török rocklegenda a mai napig különleges helyet foglal el a törökök szívében, legyen szó fiatalokról vagy idősekről. „A legnagyobb!” – kiáltanak fel sokan, ha a munkássága kerül szóba, „soha nem feledünk!” – ha a halálának évfordulóján rá emlékeznek.

Ki volt hát az az ember, akinek Paradicsom, Paprika, Padlizsán című számát mindenki kívülről fújja, és aki mindenkihez kötődik valamiképpen? Kedves Barış, Barışunk, Barış barátunk, Barış fivérünk, Barış apánk, ki voltál te?

Az 1943-ban született zenész, énekes, zeneszerző és dalszövegíró nemcsak mint a török anatóliai rock egyik ősatyjaként ismert, hanem tévés személyiségként is milliók rajongtak érte. 1970-ben a Dağlar Dağlar (Hegyek, hegyek) című dallal robbant be a köztudatba, zenéjében a török hagyományos zenét a rock hangzásvilágával ötvözte. Ezzel ő is az 1970-es években születő török anatóliai rock egyik alapítója lett.

Barış Manço népszerűsége töretlenül nőtt a 70-es években, majd tovább folytatódott a 80-as években. Dallamaival és szokatlan dalszövegeivel az ifjúságot és az idősebb korosztályt is meg tudta érinteni.

1988-ban saját rendezésében és főszereplésével kezdődött az a népszerű tévéshow, amelyben a zenés elemeket ötvözte az élő beszélgetős műsorok és a dokumentumfilmek elemeivel. A 7’den 77’ye, azaz a 7-től 77-ig című program során bejárta szinte az egész világot, hogy riportjaival bemutassa, hogyan élnek mások más országokban. A tévéműsort nyolc éven keresztül sugározták, az 1990-es években nem volt olyan, aki ne követte volna az adásokat.

A show része volt az Adam Olacak Çocuk (Ebből a gyerekből lesz valaki). Az egészen pici gyerekek egymás és a közönség előtt Barış Manço humoros felkonferálása és vezénylete mellett mutatták be énektudásukat, majd a gyerekzsűri egymást pontozta. Természetesen mindenki a maximális pontszámot kapta meg. A gyerekek imádták Mançót és a műsort, népszerűségét jól mutatja, hogy a mai napig rendeznek olyan gyermekprogramokat, amelyet Barış Manço-showként emlegetnek.

A művész megjelenésével is lazított a merev hagyományokon, hosszú haja és hosszúra növesztett bajusza a védjegyévé vált. 56 éves korában tragikus hirtelenséggel hunyt el, a török nemzet egyként gyászolta őt, a temetésén tízezrek vettek részt.

Munkásságáról könyvek íródtak, ezek közül az egyik legkülönlegesebb az a 2015-ben kiadott album, amelyben a régi Barış Manço-dalszövegek modern művészeti alkotásokhoz kapcsolódnak. A projekt keretében, amelynek végeredménye ez az album, a mai török művészvilág tagjai kiválasztottak egy-egy Barış Manço-dalszöveget, és annak inspirációja nyomán megalkották a saját képzőművészeti alkotásaikat: fotókat, festményeket, kalligráfiákat, grafikákat.

Isztambuli háza, ahol a halál érte, fontos zarándokhely, évente ezrek látogatnak el Kadıköy városrészbe, hogy láthassák élete utolsó perceinek színhelyét.

Február 1-jén, halálának évfordulóján országszerte megemlékezéseket, emlékkoncerteket tartanak, van olyan település, ahol az önkormányzat a lakossági tájékoztatásra használt hangosbemondó rendszeren keresztül Barış Manço-dalokat játszik aznap.

Barış törökül békét jelent. Személye már életében legenda lett, olyan valaki, akit békében, egységben és a legnagyobb rajongással lehet szeretni.

K. Tengeri Dalma – Türkinfo