A Boszporusz nyugati, európai partján fekvő leglátványosabb palota a Dolmabahce sarayi, mely 1843-1856 között, I. Abdul-Medzsid szultán rendeletére épült, felváltva ezzel a Topkapi palota szultáni rezidencia jogkörét. 1856-1923 között a Dolmabahce palota volt az Oszmán Birodalom adminisztratív központja.
A Topkapi palota elavulásával egyidőben Abdul-Medzsid a Boszporusz egy hajdani öblét szemelte ki az új palota helyszínének, melyet korábban feltöltöttek, s a XVIII-XIX. században szultáni kerteket, nyári lakokat építettek a területén. Itt állt a régi Besiktas-palota is, ezt azonban még a Dolmabahce szeráj építése előtt lebontották. A Dolmabahce jelentése is erre utal: ’dolma’ azaz töltött, és ’bahce’ vagyis kert összetételből ered. A szultán az elismert örmény származású udvari építészcsalád három tagját, Garabet Balyant, fiát Nigogayos Balyant és Evanis Kalfát bízta meg a palota terveinek elkészítésével. Az építkezés ötmillió ottomán mecidiye aranypénzt (35 tonna arany) emésztett fel; csak aranyfüstből tizennégy tonnát használtak fel a 45.000 négyzetméter alapterületű palota mennyezetének borítására.
Törökország legnagyobb palotája a korszak francia stílusát tükrözte, hisz egyesítette magában a barokkot, a rokokót és a neoklasszikus stílust, persze a hagyományos ottomán építészet jegyeit is felfedezhetjük benne. Az európai módi térhódítását jelezte az is, hogy míg a Topkapi palotában elsősorban izniki csempe és tradicionális fafaragások voltak a díszítőelemek, addig a Dolmabahce palota aranytól és kristályoktól roskadozott.
1856 és 1924 között az Ottomán Birodalom utolsó hat szultánja és családjuk élt itt, majd az új Török Köztársaság létrejöttével a palotát, mint a nemzeti örökség büszkeségét államosították. 1924-ben új lakó költözött a díszes falak közé, Musztafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság első miniszterelnöke személyében, aki a Dolmabahce palotát választotta elnöki rezidenciának, s 1938. november 10-én itt is halt meg. A palota összes órája Atatürk halálának időpontját, 9 óra 5 percet mutat ma is.
A cikk folytatása >>>