Lányiskola az oszmán időkben

A szultánok és palotabeli életükről szóló népszerű könyvek szerzője, Nermin Taylan, az oszmán szultánok által alapított iskolákról és karitatív intézményekről, valamint az Oszmán Birodalomban betöltött erős befolyásukról ad átfogó képet munkáiban.

Nermin Taylan elmondása szerint a Duhteran-ı Hümayun (királyi akadémia lányoknak) létrejötte nagyban hozzájárult a hercegnők – akiket kurtizánként vittek a palotába – vagy a szultán lányainak oktatásához – akik a palotában nőttek fel. Az oszmán oktatási rendszer biztosította, hogy ha valaki elvégezte az iskolát, kellően értsen a matematikához, az iskolaépítéshez és a politikai szerepléshez. Megvolt a képessége az állam irányításához is.

Taylan az Anadolu Hírügynökségnek adott interjújában kitért a kurtizánok életére és a női szultánok oktatására is. „Az Oszmán Birodalomban értékes volt a tudomány és a művészet, számos kincs maradt fenn az ókori civilizációkból, melyek a kultúra, az építészet és a művészetek remekművei. Több intézményt is létrehoztak, köztük menedéket a szegényeknek, éhezőknek, árváknak és a hajléktalanoknak. Ha körbenézünk Törökországban és Isztambulban, azt láthatjuk, hogy a máig fennmaradt építészeti emlékeket szultánok és pasák építtették, akik kétségtelenül zsenik voltak, és akadtak köztük nők is.” Az írónő azt is hozzátette, hogy a palotában élő művelt hölgyek különösen jól értettek az aprólékos kidolgozást igénylő munkákhoz.

Hürrem szultána menedékházakat építtetett Mekkában, Medinában és Jeruzsálemben

Hürrem szultána, aki orosz kurtizánként érkezett a palotába, iskolázottságával és jó modorával lenyűgözte a szultánt, így méltóvá vált arra, hogy a felesége legyen. Minden idők legnagyobb uralkodójának, Nagy Szulejmánnak szeretetét is el tudta nyerni. Hürrem együtt érzett a kiszolgáltatott emberekkel, ezért több oszmán stílusú közösségi épületet (külliyes) is építtetett és alapított az olyan idegen kultúrából származóknak, mint amilyen ő maga is volt.
„Miközben Európában embereket égettek el élve és ördögűzéssel vádoltak meg, Hürrem kórházakat és menedékházakat hozott létre, hogy többféle alternatív lehetőséget biztosítson a mentálisan sérülteknek. Ezekben az intézményekben a zenét, madárhangokat használták gyógyításra. Miután a szultána áttért az iszlámra, elsajátította a Korán tanításait, és a benne szereplő három városban, Mekkában, Medinában és Jeruzsálemben építtetett menedékházakat” – mesélte Taylan.

A Hürrem előtt uralkodó szultánák is végeztek karitatív tevékenységet. Köszem szultána halála után 3000 ember maradt éhen, ezért Nurbanu szultána megépítette Isztambul harmadik legnagyobb oszmán kori szociális intézményét, Valide szultána megnyitotta az első középiskolát lányoknak, ez volt a Pertevniyal; míg Bezmialem szultána megépíttette az első kórházat, amelyben már radiátorokat használtak a fűtéshez.

Taylan felhívta a figyelmet a Yeni Camira (új dzsámi) is, amely egy 400 éves mecset, évente több ezer turista és helyi lakos keresi fel. Ezt a dzsámit Hatice Turhan szultána építtette, és a legfontosabb oktatási és karitatív intézmény alapítása is a nevéhez fűződik. A szultán feleségeinek segítségével vitte véghez terveit. Szóval milyen is volt a hárem, ahol a szultánok éltek, ami lehetővé tette számukra, hogy olyan emberekké váljanak, akiket évszázadokon keresztül csodálhattak a tudományok és a művészetek terén elért eredményeikért?

Élet a háremben

A hárem oszmán szó, „tiltott hely” a jelentése: az a hely, ahol a szultán és családja és a szolgálóik éltek. Az oszmán paloták elkülönült része volt. A leigázott területekről zsákmányolt kurtizánok és rabszolgák mint a szultán ajándékai is ide kerültek. A lányok, mielőtt a hárembe kerültek, különböző oktatásokon vettek részt, tanultak oszmán nyelvet, perzsát és arabot, vallást, varrást, hímzést, zenét, olvasást, írást, retorikát, elegáns járást és felmérték, hogy miben a legjobbak. Néhányan mesterekké, szakértőkké, kincstárnokokká váltak, és még fizetést is kaptak. A kurtizánok, akik a szultán ajándékai voltak, sokkal több figyelmet és gondoskodást kaptak. Tökéletes oktatásban részesültek, a legjobbakat választották ki közülük, akik további képzésben vettek részt, hogy a szultán leendőbeli feleségeivé váljanak, netán a következő herceg vagy szultána édesanyjává. Miután elvégezték a képzést, a szultána bemutatta őket a szultánnak.

Akik itt tanultak, nagyon jól képzettek voltak, a legjobbakat hozzáadták szultánokhoz, hercegekhez, pasákhoz vagy állami vezetőkhöz, akik az Enderunban végeztek. Az Enderumban tanultak csak a Duhteranban tanult lányokat vehettek feleségül. A feleségek mindenhova elkísérték urukat, és tudásukat megosztották a helyiekkel. Ezért van az, hogy a tudomány és a kultúra először a Yıldız palota iskolájából indult hódító útjára, mely Isztambul Beşiktaş kerületében volt, majd a Boszporuszon átkelve tovább terjedt Isztambulban, majd azon is túl.

A lányok már nagyon fiatal korukban a palotába kerültek, itt készítették fel őket a társadalmi és családi életre. Az írónő szerint a lányok a Duhteran-ı Hümayunban a következő tantárgyakat tanulták: Korán, teológia és iszlám jog, török és iszlám történelem, kalligráfia, illem és etikett, török hagyományok, számvitel, földrajz, irodalom, festészet, varrás, hímzés, főzés, retorika, kiejtés, politika, arab vagy fárszi nyelv és legalább egy hangszeren való játszás (hegedű, lant, citera), művészettörténet és oszmán nyelv.

Forrás: Daily Sabah

Kollár Kata – Türkinfo