Nargilé, avagy a török vízipipa – az 500 éves tradíció

A vízipipa, törökül nargile (hookahnak vagy hubble-bubble-nek is nevezik) már évszázadok óta létezik. A közhiedelemmel ellentétben nem hasis vagy más drogok fogyasztására használják, kizárólag ízesített vízipipadohányt tesznek bele. Ennek a mintegy 500 éves hagyománynak egyetlen célja, hogy kikapcsolódást nyújtson a mindennapokban.

hookahA nargilé rövid története

Habár a török kultúra egyik alapeleme, a vízipipa Indiából származik, eredetileg egy kilyukasztott üres kókuszdióból készítették, melybe szalmaszálat helyeztek. A nargile – ahogy a törökök nevezik – a 16. században került az Oszmán Birodalom területére. A jobb minőségű pipák kerámiából készültek, bár az üvegtartályos változatok ma már népszerűbbek. Az 1700-as években, az oszmán kor virágkorában vált igazán közkedveltté, az Oszmán Birodalom utolsó szakaszában már igazi státuszszimbólumnak számított. Aki a szultánnal közösen vízipipázott, a legnagyobb megtiszteltetésben részesülhetett.

A II. világháború idején a cigaretta megjelenésével a vízipipa népszerűsége is csökkent. A nargilé újjászületése az 1990-es években kezdődött, és ma is rendkívül közkedvelt, fiatal férfiakat és nőket is egyaránt láthatunk, amint a vízipipa nyugtató, illatos füstjét élvezik.

Ismerjük meg a vízipipát közelebbről

A nargilé főbb részei:

A ma használatos vízipipák 4 fő része:

  • gövde – a test, egy üvegből készült edény, melyet félig töltenek vízzel
  • marpuç – a rugalmas szívócső, melyen a füst az edényből a szájhoz jut
  • ağızlık vagy sipsi – a szívócső végére helyezhető cserélhető „szipka”
  • lüle – kisméretű dohánytartó tölcsér

Ezek a vízipipa alapelemei, melyek idővel igazi műalkotásokká váltak. A víztartályt már különböző színekben és kecses formákban készítik, a szívócsövet gyakran díszítik kézzel szőtt vagy hímzett mintákkal, illetve a pipa tulajdonosának monogramjával. Az általában műanyagból készült szipka helyett pedig egyesek porcelán vagy a még értékesebb borostyánból készült eszközöket használnak.

A dohányról

Kezdetekben csak sima, hagyományos dohányt használtak a vízipipákhoz is, ám ma már számtalan ízesítés létezik. Tehát ha vízipipázni szeretnénk, az első lépés az aroma kiválasztása. A vízipipadohány (tömbeki) erős lehet, ízét az elkészítéséhez használt erjesztett gyümölcsök levéből nyeri.

Az alma (elma) ízesítés klasszikusnak számít, de érdemes a többit is kipróbálni. Számos gyümölcsös vagy fűszeres aroma létezik, például az eper (çilek), banán (muz), őszibarack (şeftali) vagy menta (nane) és sok más. Sokak kedvence még a szokatlan cappucino aroma.

Hogyan vízipipázzunk, és hogyan ne?

Ha többen pipázunk egyszerre, mindenki kap egy saját, műanyag szipkát, melyet törökül sipsinek hívnak. Kávézókban a személyzet készíti elő a vízipipát, az általunk kiválasztott ízű dohányt teszi a dohánytartóba, és izzó szenet is biztosít, melyet időközönként a kávézót körbejárva minden vízipipán kicserél.

Miután minden készen áll, a szipkát helyezzük a szívócső végére, és már élvezhetjük is a dohány kellemes aromáit, a következő szabályokat azonban érdemes figyelembe venni:

  • a füstöt csak lassan szívjuk be, nem kell olyan mély levegőt venni, mint ha cigarettát szívnánk
  • jól szellőző helyen vízipipázzunk, mert a szén-monoxid veszélyes lehet
  • soha ne gyújtsuk meg a cigarettánkat a vízipipaszénnel, illetlenségnek számít
  • a vízipipát mindig a földre tegyük, ne legyen feltéve (például asztalra)
  • ne nyújtsuk át a szívócsövet a mellettünk ülőnek, inkább helyezzük az asztalra, így onnan felveheti, amikor szeretné
  • hangoskodással ne zavaruk meg a vízipipázók nyugodt légkörét

A „ nargile” kávézókban pipázás közben jókat beszélgethetünk, teázhatunk, vagy kávézhatunk, mivel egy vízipipázás általában egy–két óráig is tart.

A legjobb helyek Isztambulban

A legtöbb vízipipázásra alkalmas kávézót Isztambul Tophane negyedében találhatjuk, ezért is becézik ezt a helyet Nargile-központnak. A legtöbb kávézóban a vendégek fákkal körülvett, árnyékos kertekben vízipipázhatnak. A következő kávézók közül három Tophanéban található, míg az első Çemberlitaşban.

  • Erenler Nargile – A kávézó helyszíne a Çemberlitaşban lévő Çorlulu Alipaşa Medresesi. Mintegy 200 férőhelyes, és természetesen kertje is van. A különböző aromájú dohányok mellett sokféle teából és üdítőből választhatunk, a hely reggeltől késő éjszakáig nyitva tart.
  • Nargilem Kafe – A Nusretiye mecset mellett lévő kávéháznak gyönyörű kertje van, ám gazdagon díszített, faragott mennyezetű belső tereit is érdemes meglátogatni. Itt sima és ízesített dohányokból is válogathatunk, emellett különféle teák és igazi erős török kávé is kapható.
  • Erzurum Nargile – Isztambul egyik legrégebbi vízipipás kávézója korábban a régi Galata-híd alatt működött. A századforduló előtt a hidat felújították, így a kávézó Tophanéba költözött. Mint a legtöbb nargilé kávézó a környéken, az Erzurum Nargile is éjjel-nappal nyitva tart. A kávézóban turistacsoportok részére is nyújtanak szolgáltatásokat.
  • Can Nargile – Ez a hely viszonylag újnak számít az isztambuli vízipipázás palettáján. Aromákkal ízesített dohányok mellett fogyaszthatunk egy erős kávét vagy éppen török ételeket kóstolhatunk meg. A Can Nargile kávéház a nap 24 órájában nyitva áll a látogatók számára.

A legtöbb helyszín figyelembe veszi a dohányzásra vonatkozó szabályokat, a vízipipákat csak külső térben használják.

Mező Anikó – Türkinfo

Forrás: The Istanbul Insider