Kovács Dalma: A halál csak egy karnyújtásnyira van

Fél éven belül a harmadik terrortámadás rázta meg Ankarát. Ez most már nem egyszeri, nem is kétszeri eset, hanem az ártatlan emberek halálának egy logikátlan sorozata.

Mi, a török főváros lakói nem tudunk felkészülni és elővigyázatosnak lenni a merényletek kereszttüzében. Lassan hadszíntérré válik egy modern város közepe. Még fel sem ocsúdtunk az előző borzalom óta, már itt a következő. És mi lesz ezután? Rémhírek keringenek Ankarában, ennél sokkal több bombáról és sötét fejtegetések a következő merényletekről.

Azt mondják, kerüljük a rendezvényeket, bevásárlóközpontokat, állami épületeket, úgy általában minden olyan helyet, ahol több ember van a kelleténél. Az 5 milliós fővárosban ez azzal egyenértékű, hogy csak a sarki kisboltig menjünk el és onnan forduljunk is vissza. Egyre inkább beszűkül az életterünk és már nem tudjuk, mi az a pont, ameddig itt maradhatunk.

A barátnőm pár perccel előbb szállt fel a kisbuszra a merénylet helyszínén, egy másik ismerősömnek másodperceken múlt az élete.

Eddig is tudtuk, hogy a terrornak nincs logikája, mégis megpróbáltuk sorra venni a város lehetséges célpontjait. Az összes elméletünk megbukott.

Kedvenc, biztonságosnak vélt, kávézókkal és éttermekkel telezsúfolt utcámon két bombát hatástalanítottak. Eddig odamenekültünk a kiszámíthatatlan belvárosból, mondván ott nyugodtan kávézhatunk. Ezután már nem fogunk kávézni? Mi másról kell még lemondanunk? És meddig szűkülhet egy ember élettere, anélkül, hogy fojtogatva érezné magát?

Innen, Magyarország egy csöndes vidéki városkájából másképp élem meg a terrort, mint az előző merényletet Ankara belvárosi kávézójában. A török főváros tömött utcái jelennek meg lelki szemeim előtt és a Güven Park, ahol még pár napja én is sétálgattam. Ezt úgy kell elképzelni, mintha Budapesten felrobbanna a Deák tér, kétszer egymás után. Előtte pedig egyszer a Keleti pályaudvar környéke.

Napjainkra minden főváros politikai játszótér lett, amihez az ott élőknek van a legkevesebb köze.

Megkérdezte egy ankarai barátnőm, hogy visszamegyek-e. Bár végigfutottam a lehetőségeket fejemben, egyelőre igen. Én, mint ankarai magyar, még csak-csak kettétörhetem életutam és visszatérhetek a saját országomba. De az ott élő törökök hova menekülhetnek? Gúzsba kötött kézzel várjuk a következő terrorcselekményt.

Fogalmunk sincs hol és mikor, de ha bármilyen merénylet sújtaná ismét Törökországot, akkor annak legnagyobb színpada sajnos még mindig Ankara. Egyenes üzenet a világnak a török fővárosban zajló minden mozzanat. Ahhoz, hogy meghaljon valaki, már nem kell a csatatér kellős közepén harcolni, sem egy háborúban porrá égő országban születni, elég egy metropoliszban bevásárlókörútra indulni. A halál csak egy karnyújtásnyira van a buszon, az étteremben és a pékségben is.

Kovács Dalma – Türkinfo