Leánybúcsú – ahol a leendő anyósod is jelen van? 1. rész

Voltam már korábban is török lagziban, de a folyamatot a lánykéréstől a lagziig ”belülről” most figyelhettem meg először, hogy párom unokahúga tavaly novemberben férjhez ment. A lányos házban mindig érdekes dolgok történnek.

Szóval a lánykéréssel kezdődött tavaly májusban.

Családunk modernnek mondható, de ahogy Törökorszagban jellemző, a modern családok is szeretnek bizonyos hagyományokat megtartani, főleg a házasodással kapcsolatosakat.

Így a lanykérésre kb. 30-an gyűltünk össze a lányos házban. A török lakások általaban nagyobbak, mint Magyarországon, egy ilyen átlagosnak mondható lakas kb. 110-130 m2 körüli, úgyhogy volt hely bőven. Ilyenkor nemcsak a család tagjai, de barátok is szívesen látott vendégek. Minél többen vagyunk, annál jobb 🙂 Általában, ahogy esetünkben is, a fiatalok mar egy ideje ”járnak”, mikor a lánykérésre sor kerül. Persze, főleg keleten a lanykérés előtt maximum szülők vagy más családtagok kíséretében lehetnek együtt, de nálunk nem ez volt a helyzet.

A lánykérők (a fiú szülei, testvérei, barátok, és egyéb – számomra még mindig, az esküvő után is – ismeretlen rokonok és egy valaki, aki ismeri mindkét családot) kötelezően virágot és bonbont hoztak ajandékba, majd betereltük őket a nappaliba.

Ami számomra nagyon érdekes volt, hogy a török vendéglátasi hagyományokkal ellentétben, amikor is vendégségben azonnal teával, majd késöbb sütivel, és ha még mindig bírod, gyümölccsel, majd ha még mindig ott vagy megint sütivel – teával folyamatosan – kínalnak, nos ebben az esetben senki még egy pohár vizet se kapott.

Viszont ment a beszélgetés mindenről. Kezdődött a bemutatással, mindenkit mindenkinek, majd a hogy van? Önök hogy vannak? és Önök hogy vannak? kérdések egész sora hangzott el. Ezután kb. 2,5 – 3 órán keresztül mindenféle témáról folyt a beszélgetés úgy, hogy közben nem kaptunk se enni, se inni.

A cikk folytatása >>>

Életem Törökországban