![Türkinfo](https://turkinfo.hu/wp-content/uploads/2024/05/rsz_turkinfo_15_png.png "Türkinfo - \")
Ha a jelenlegi Görögország második legnagyobb városával kapcsolatos „hovatartozási” kérdéseket vizsgáljuk, a mondókába még jópár zsidó és bolgár polgárt is bele kell vennünk. A 20. század eleji etnikai viszonyok alapján ugyanis egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Thesszaloniki egy nap ismét görög nagyváros lesz.
Mielőtt elmélyednénk a történelmi macedón régió etnikai viszonyainak és az 1910-es évek határkijelöléseinek nem feltétlenül összefüggő kérdéskörében, érdemes tisztázni röviden mi is az a „történelmi” Macedónia és milyen kapcsolatban állt Thesszalonikivel.
A későbbi problémák magjait már az ókori görögöknek sikerült elvetniük, ugyanis ők nem tekintették a civilizált görögség részének a Thermai-öböl partvidékén és hátországában élő – amúgy görögül beszélő – makedónokat. Az tény, hogy a macedónok túlnyomórészt földművelésen alapuló életmódja, államszervezése némileg elütött a klasszikus poliszokban tapasztalhatóaktól, ugyanakkor mindezt az i.e. 4. században meglehetősen frappánsan hidalta át Philipposz és fia, Nagy Sándor. Hódításai nyomán a Makedón Birodalom a fenti térképen láthatónál kissé nagyobbra nőtt, és az impérium indiai határköveit bámulva a görögök hirtelen meg is feledkeztek arról, hogy a makedónok egyesek szerint tulajdonképpen nem is görögök, és vallják ezt mind a mai napig. (Azért magyar mintára megnéznék pár Nagy-Görögország matricát a görög autók hátsó szélvédőjén…)
A fent említett uralkodók utódainak csökkenő hatalma arra még bőven elég volt, hogy a rómaiaknak sok évtizednyi háborúskodásba kerüljön országuk meghódítása, és hogy Makedónia a Római Birodalom fontos és viszonylag gazdag provinciája lehessen. A rómaiak azonban nem a makedón uralkodók szárazföld belsejében fekvő fővárosát, Pellát, hanem a tengerparti Thesszalonikét tették meg a provincia székhelyévé. Az i.e. 315-ben alapított, az akkori makedón uralkodó feleségéről (Nagy Sándor féltestvéréről) elnevezett város lakosságszáma és kereskedelmi jelentősége a római korban folyamatosan nőtt, hamarosan már a birodalom görög tartományainak fő központja lett, majd a 4. század elején, Diocletianus visszavonulását követően a négy részre osztott Római Birodalom egyik székvárosává vált – igaz ebben a szerepkörében gyorsan elhomályosította az új főváros, Konstantinápoly. Ennek ellenére a görög lakosságú Thesszaloniki a Kelet-római Birodalom második városa tudott maradni, az avarok, a szlávok és az arabok megújuló (és 904-ben sikeres) támadásai ellenére is.
A népvándorlás idején viszont alapvetően változtak meg a terület etnikai viszonyai: noha a tengerparti települések, így Thesszaloniki is őrizte görög ajkú többségét, a vidéki területeken – lassan kereszténnyé váló – szláv többség alakult ki, helyenként a románokkal rokon arománok településeivel tarkítva. Mindez tovább bonyolódott az 1430-as török hódítással: ezzel épp a város etnikai és vallási összetételének átalakulása kapott nagy lökést. Az ottománok által Szelanik néven emlegetett városba kereskedelmi és katonai fontossága miatt sok muzulmánt telepítettek be, illetve a 15. század végétől szívesen látták az Ibériai-félszigetről elüldözött szefárd zsidókat is. Számukra Szelanik az egyik elsőszámú bevándorlási célponttá vált, olyannyira, hogy a 16-17. században a városi lakosság közel 70%-át alkották, és egészen a 20. század elejéig a zsidók alkották a legnépesebb városban élő népcsoportot. (Többségük egyébként görögajkúvá lett az idők során.)
Ennélfogva nem meglepő, hogy a 19. század közepére meglehetősen vegyes etnikai összetétele lett a macedón régiónak. A térképen kivehető módon a tengerparti részeken görög többségű kistelepülésekkel találkozhattunk, helyenként (főképp a nagyobb településeken) török etnikai szigetekkel tarkítva, míg a partvidék északi hátországában a szlávok voltak a többségben, helyenként jelentős török, albán és aromán kisebbség mellett. A térkép a szláv lakosságot bolgárokként azonosítja, a gyakorlatban ez az elnevezés meglehetősen eltérő nyelvjárásokat beszélő keresztény szláv népességet takart, ami később nem kevés vitára adott okot. Feltűnő, hogy a „bolgár” és a görög nyelvhatár Thesszaloniki magasságában húzódik. A 20. század hajnalán több mint 100 ezer fős nagyváros lakosságának többségét ekkor a görögajkú zsidók alkották, de a görög keresztények száma is rohamosan növekedett, a sokáig domináns helyi törökséget némileg háttérbe szorítva.
A bonyolult etnikai viszonyok miatt nem meglepő, hogy a térség a 19. század második felében a térségben szárnyát bontogató modern nemzetállamok érdeklődési körébe került. Az első jelentkező az 1830-as években függetlenedő Görögország volt, mely elsősorban vallási és kulturális alapon tartott volna igényt a térség keresztény lakosságára. Ennek lenyomata az alábbi térkép, mely görög szemmel értelmezi újra a térség etnikai viszonyait:
pangea.blog.hu