A Szulejmán-mecset (Süleymaniye Camii) az egyik legpompásabb oszmán-török dzsámi, a környező négy medreszével (papnevelde), elemi iskolával, kórházzal, szegény konyhával, olvasószobával, orvosiskolával, könyvtárral, karavánszerájjal, fürdővel, kúttal szinte különálló kis város.
Isztambul második legnagyobb mecsete a hagyomány szerint – csakúgy, mint a kék Mecset esetében – négy minaretjének tíz erkélye azt jelképezi, hogy Nagy Szulejmán sorrendben a tizedik oszmán-török uralkodó volt. Szulejmán szultán kétségtelenül kiérdemelte a „nagy” jelzőt, hiszen birodalmát Bécs kapujától az Indiai-óceánig terjesztette ki, s e világbirodalom székhelye Isztambul volt. Szulejmán már 55 éves is elmúlt, amikor második iráni hadjáratából visszatért, és még mindig nem állt a fővárosban az ő nevét dicsőítő dzsámi.
A megbízást a kor legnagyobb építésze, Sinan kapta. Az építkezés 1550-ben kezdődött és hét éven át tartott. A munkálatok nem zajlott zökkenőmentesen, az építőanyagok beszerzése komoly nehézségekbe ütközött, valamint a kirívóan nagy beruházás a kincstár készleteit is nagymértékben apasztotta, mindezek ellenére a szultán elrendelte, hogy semmin se spóroljanak
vilagutazo.net