Közös török-magyar ásatás Szigetvár-Turbékon, Hancz Erika – Dr. Fatih Elcil

A Pécsi Tudományegyetem Régészet Tanszéke és az Isztambuli Egyetem Művészettörténet Tanszékével közös régészeti kutatást kezdeményezett Szigetvár-Turbék lelőhelyen, a katolikus templom környékén. A geofizikai felmérés és szondázó ásatás célja az volt, hogy megtudjuk: vajon tényleg volt-e itt hódoltságkori lelőhely, és hogy esetleg Szulejmán szultán türbéjét, vagyis síremlékét is magába foglaló erősség valóban itt állott-e. Törvényhozó vagy Nagy Szulejmán uralkodásának idején (1520–1566) élt és uralkodott V. Károly spanyol király és 1520-tól német-római császár, majd utódja, II. Fülöp spanyol király, I. Ferenc francia király és utódja, II. Henrik, I. Ferdinánd osztrák császár, később német-római császár és utódja, I. Miksa, valamint I. Tahmaszp perzsa sah. A kor erős és tehetséges uralkodóival szemben Szulejmán is méltán felvette a versenyt. Sikerült létrehoznia egy, Algériától Azerbajdzsánig, Magyarországtól Irakig, a Krímtől Iránig és Jemenig tartó birodalmat. Az Oszmán Birodalom folytatta a hódító politikát, melyen maga az állam alapult. Mindennapossá vált a keleti hadszíntéren a háború, a nyugati hadszíntéren pedig Magyarország, majd pedig Bécs jelentette a kızıl elma újabb célpontját.

Egy új fejezet kezdődött az oszmán történelemben, a világkereskedelembe való bekapcsolódás, a növekvő világbirodalom korszaka. Szulejmán uralkodásának korai időszakában a hivatalos álláspont is hangsúlyozta az állam világhódító szándékait: „…a mi urunk a legelső az isteni gondviselés után, s amint egyetlen nap vándorol végig az égbolton, ugyanúgy az egész világ császára a mi urunk.” Szulejmán maga is erősítette az állam hódító ideológiáját azzal, hogy tizenháromszor vezetett személyesen hadjáratot, melyek a következők voltak: 1521: Belgrád (cél: Buda), 1522-1523: Rodosz, 1526: Mohács (és Buda), 1529: Bécs, 1532: Kőszeg (a cél Bécs), 1534-1536: Irak, 1536: Korfu, 1538: Moldva, 1541: Buda, 1543: Esztergom (a cél: Bécs), 1548-1549: Tebriz, 1553-1555: Nahcsiván és 1566: Szigetvár (a cél: talán Bécs). Úgy halt meg, ahogyan élt: hadjárat közben.

Uralkodása alatt a virágkorát élő Oszmán Birodalom már kifejlődött a klasszikus állapotában. A szigetvári hadjárat Szokollu Musztafa pasa ötlete volt, és több tényező játszott közre benne. Többek között az előző évi máltai kudarcot akarták elfelejtetni egy nagy győzelemmel. Az idős szultán ekkor már személyesen régóta nem vonult harcba, és jelenléte egyben erejének és hatalmának bemutatását is célozta. Ekkor az oszmánok Magyarország területének legfontosabb központi negyven százalékát birtokolták. Bécs elfoglalása csak egy lépést jelentett volna a Római Birodalom oszmán főség alatt történő újjáélesztésében, és éppen ezért nem véletlen, hogy Róma, majd talán Köln lett volna a következő stratégiai pont az oszmán hódítás folyamatában.

Ezen nagyszabású terv előtt azonban mind Bécset, mind Magyarországot meg kellett volna hódítaniuk. Viszont az oszmánok nem számoltak azzal, hogy a Balkántól északra egy teljesen más kultúrával, társadalmi berendezkedéssel, erős államokkal és a kereszténység erejével találják szembe magukat, és így nem hódíthatják meg egy csapásra Bécsen keresztül a térséget, sőt, mivel nem használták ki a kedvező alkalmat az 1520-as években, a folyamatos előrenyomulás is nehézségekbe ütközik majd. Nagy Szulejmán az általa vezetett hatodik magyarországi hadjárata során, 72 éves korában, valószínűleg köszvényben vagy agyvérzésben hunyt el. Belső szerveit az oszmán krónikások szerint valahol itt temették el, az oszmán katonaság tudta nélkül. Holttestét később az általa épített dzsámi melletti türbében helyezték végső nyugalomba. Fia II. Szelim azonban még ugyanebben az évben Szigetváron is építtetett egy síremléket apja számára, mely később a törökök egyik kedvelt zarándokhelye lett.

Két 17. századi helyszínrajz is ismert a síremlék, illetve a szultán halálozási helyével kapcsolatosan. Az egyik Eszterházy Pál 1664-es helyszínrajza, mely egy fallal és árokkal körülvett területet ábrázol, a belsejében a türbével, egy hozzá épített dzsámival, egy kolostorral és a létesítményt őrző katonák szálláshelyeivel. A helyi lakosok már régóta úgy tartják, hogy az 1520 és 1566 között uralkodott híres oszmán szultán, Törvényhozó Szulejmán türbéjére később a turbéki barokk templom épült rá.

A műemlékként kezelt turbéki templom és a körülötte lévő terület a Római Katolikus Egyház tulajdonát képezi. Itt 1971-ben Kovács Valéria folytatott kutatóárkos feltárást. Ő azt feltételezte, hogy a szigetvári vár előretolt erősségét képző létesítmény a templommal azonos tájolású, vagyis Nagy Szulejmán szultán belső szerveit rejtő türbére épült rá a szentély.

Mi azt gondoljuk, hogy mivel egy dzsámi is az erősség részét képezte, annak mindenképpen Mekka felé, vagyis délkeleti irányba kellett néznie, és ily módon az erősség semmiképpen nem feleltethető meg, illetve nem párhuzamos a templommal. Arra gondoltunk, hogy a türbe lehetett ugyan a szentély helyén, de az egyéb épületek nyomainak mindenképpen látszaniuk kell a templom mellett. A Bécsi Staatsarchiv őriz olyan dokumentumokat, melyek arról szólnak, hogy a türbe és a körülötte lévő épületek alapfalait kibányászták és eladták, amikor a törökök elhagyták a területet és a császári vezetés egyik tisztje szabadon garázdálkodhatott a területen. Ha esetleg teljes mértékben el is hordták a köveket, az alapfalak árkainak nyoma reményeink szerint akkor is kimutatható.

A mára már tökéletesedett ásatási módszerekkel, valamint a Janus Panonius Múzeummal való együttműködés keretében Bertók Gábor és munkatársai által végzett előzetes magnetométeres és radarvizsgálatok segítségével tisztázni szerettük volna, hogy a türbe vajon tényleg itt volt-e, illetve hogy a szigetvári vár egyik előretolt erősségét képező területen milyen egyéb épületek és védművek voltak. Kiegészítő terepbejárásokat és fémkeresős kutatást is végeztünk a lelőhelyen és a lelőhely környékén.

A pécsi Régészet Tanszék képviseletében Hancz Erika, az isztambuli Művészettörténeti Tanszék képviseletében pedig Dr. Fatih Elcil végezte el a közös kutatási program keretében végzett régészeti feltárást, hiszen a lelőhely mind a magyar, mind a török történelem szempontjából fontos. A kutatás finanszírozója és megrendelője a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, illetve török részről az Isztambuli Egyetem is anyagi támogatást nyújtott. Török részről az ásatási munkálatokban részt vett Hatice Adıgüzel és Tufan Sağnak doktorandusz hallgató is. Az ásatáson részt vett hallgatók: Háry Péter, Horváth Áron, Varga Máté, Ulbert Petra (PTE Régészet Tanszék) és Vörös Péter Mihály (SZTE Régészet Tanszék). Konzulensként a következő kutatók voltak a segítségünkre: Prof. Dr. Mehmet Baha Tanman (Istanbuli Egyetem Művészettörténeti Tanszék), Prof. Visy Zsolt (Pécsi Tudományegyetem Régészet Tanszék), Gere László (Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Pécs). Az Isztambuli Egyetemről Prof. Ara Altun és Dr. Belgin Demirsar Arlı is ellátogatott az ásatásra és tanácsaikkal segítette munkánkat.

Maga az ásatás egy későbbi folyamatos magyar-török együttműködésen alapuló kutatási program alapját képezi Szigetvár környékén, az ottani hódoltságkori emlékek (várerődítések, temetők, települések) felkutatásának céljából. A régészeti anyag végleges elhelyezése a Baranya Megyei Múzeumok Igazgatósága – Janus Pannonius Múzeumban történik meg a két intézmény együttműködése keretében.

A régészeti kutatómunkát először a templomkerten kívül kezdtük meg, majd azután a templomkert területén, de a templomtól jó pár méter távolságban, arra merőlegesen kutatóárkokat húztunk. A területről kora újkori és újkori kerámiaanyag és habarcstöredékek kerültek elő. Falakat és alapárkokat nem találtunk. A legendát eloszlathatjuk: Szulejmán szultán síremléke nem a turbéki katolisus templom alatt keresendő. A környéken azonban a terepbejárási munkák folyamán bíztató leleteket, lelőhelyeket sikerült felfedezni. A jövő évi munkálatokat ugyanezen a területen, illetve a környéken végeznénk a türbe és a körülötte lévő erősség után kutatva, illetve a szigetvári vár falain belül is közös ásatást tervezünk.

A türbével kapcsolatosan meg kell említeni, hogy egy másik helyszínrajzzal is rendelkezünk, mely 1688-89-ből származik és Anguissola nevéhez fűződik. Ő a vár felmérése során egy ötszög alakú erődített részt is bemutat, melyet a szultán elhalálozási helyének tart. A II. Szelim által még 1566-ban az apja számára épített türbe helye nem feltétlenül azonos az elhalálozási hellyel. Esetleges későbbi ásatások fényt vethetnek ennek kilétére. Mindenesetre a Szigetvár környéki oszmán kori lelőhelyek felderítése, térképre vetítése a közeljövőben megtörténik. Egyúttal a magyarországi és törökországi levéltárak, könyvtárak Szigetvárra vonatkozó írásos anyagának összegyűjtése is folyamatban van. Szeptembertől légifotózást is tervezünk az általunk kijelölendő területek fölött.

A jövő évi ásatást az eredmények együttes kiértékelése után kezdjük meg. Arra kérünk mindenk kedves érdeklődőt, hogy aki információval tud szolgálni a Szigetvár környéki leletekre, lelőhelyekre, írásos forrásokra vonatkozóan, az keressen meg minket és segítse a munkánkat.

Hancz Erika