Ál-Rákócziak

II. Rákóczi Ferenc Magyarországra való esetleges visszatérése a szabadságharc bukása után folyamatosan napirenden volt. Ezt a népszerűséget meglovagolva a halála után még évtizedekkel is tűnt fel olyan szélhámos, aki a fejedelemnek adta ki magát.

Zsupos Zoltán

II. Rákóczi Ferenc személye szabadságharcának leverése után, távolléte ellenére a Magyarországon újra és újra szárnyra kapó történetek miatt a 18. században szinte folyamatosan jelen volt. A vele kapcsolatos szóbeszédek a hatóságok érdeklődésének középpontjában álltak, mivel a fennálló politikai rendszert érezték általuk veszélyeztetve. A tudomásukra jutott esetekben alapos nyomozást folytattak, az érintetteket súlyosan megbüntették.

Az idevonatkozó levéltári forrásokat előbb Lukinich Imre, majd Esze Tamás és Várkonyi Ágnes gyűjtötte össze és elemezte. Ebből kiderült, hogy időnként valóságos események (szervezkedés, toborzás) váltották ki a szóbeszédet, néha pedig beteg (gyengeelméjű) vagy a közhangulatot kihasználó szélhámos, kalandor emberek álltak az esetek hátterében.

Noha a fejedelem 1735. április 8-án a törökországi Rodostóban meghalt. Ennek híre Magyarországon a széles tömegek körében nem terjedt el – vagy ha hallották, sem hitték –, és a század közepén, sőt még jóval később is visszavárták.

Tovább