Tutyimutyi pasi nyavalygásba menekül az élet elől

Jean Mattern vén rókának számít a könyvszakmában, hiszen a francia Gallimard kiadó szerkesztőjeként hosszú évek óta mennek át a kezén a legnagyobb írósztárok művei. Negyvenes éveibe lépve rájött, hogy őbenne is feltolultak történetek, egy hétvége alatt vetette papírra első kisregényét, a Király fürdőt. Egy gyermekkori trauma feldolgozatlansága és a magára hagyott terhes feleség már éppen elég alapanyag lehetne a rövid történethez, de az identitáskeresés témájával a szerző végül túl sokat markol – és sehova sem jut.

Jean Mattern ugyan tapasztalt könyves szakember, a jelek szerint mégis elkövette a kezdő írók leggyakoribb hibáját: nem tudott dönteni. Egy csomó gondolat kavargott a fejében, és mintha mindegyiket ebbe a sztoriba szerette volna belefűzni. A Király fürdő főhősének alapproblémája az, hogy nem tud szembenézni az elmúlással. Gabrielt ugyanis gyermekkorában óriási megrázkódtatás érte: egy értelmetlen közúti balesetben elveszítette nővérét, Marianne-t. Családja elfojtja a bánatot, nem ad lehetőséget neki a gyász megélésére, így teszi képtelenné a fiút a halál – és ezzel együtt az élet – elfogadására is. Az apa által folyamatosan ismételgetett biblikus igazság – „Az Úr adta, az Úr elvette” – nyomasztóan hat a kis Gabrielre, akinek sírásra, de mindenekelőtt párbeszédre lett volna szüksége.

A felvillanó epizódok megmutatják, hogy Gabriel hogyan puskázza el az összes lehetőséget az emberré válásra. Műfordító lesz, aki „Szótárország” bástyái mögé menekül. A könyv kicsit túlfuttatott, de érdekes kontrasztja, hogy a szavak mestere éppen a saját gondolatainak kifejezésére képtelen. Hősünk (antihősünk) kétszer is lehetőséget kap a sorstól a változásra. Legjobb barátjának, Léónak szintén testvére elvesztésével kellett szembenéznie, de ő fel tudta dolgozni a fájdalmat. Ő testesíti meg mindazt, amivé Gabriel is válhatna. Másik segítője pedig éppen a saját felesége, Laura lehetett volna, őt viszont magára hagyja, amikor az teherbe esik.

A könyvet akár szeretni is tudnám, ha Mattern itt megáll, és mondjuk mindezt nem egy kisregényben, hanem egy novellában mondja el. De ő megmakacsolta magát, és újabb rétegeket akar lehántani a történetről. Sajnos amennyire kimerítően analizálta az elmúlás és szavak problematikáját, olyannyira hányavetin kap bele egy mély, nehezen emészthető új témába: főhősünk zsidó gyökereit kutatja Magyarországon. Pont ez lesz az, ahol már túl sok lesz a Gabrielt körülvevő problémahalmaz. Mint minden másban, főhősünk most is meghátrál, és csupa megválaszolatlan kérdés marad bennünk a család múltját illetően.

Az 147 oldalas önpszichologizálás nem vezet sehova. Ez oké, hiszen van olyan történet, ahol éppen maga a mozdulatlanság az érdekes. De itt egyszerűen elvész a feszültség a főhős folyamatos nyavalygása közben. Gabrielt már a nyolcadik oldalon legszívesebben felpofoznám tehetetlensége miatt, és ez így helyes; de sajnos a nyolcvanadik oldalra már úgy döntök, hogy még ennyi fizikai erőfeszítést sem érdemel meg.

A Király fürdő címbe való kiemelése viszont elég érdekes. A török időkből megmaradt budai fürdő ugyanis csak a regény végén bukkan fel, és ott is csak egy oldal erejéig, tehát logikus, hogy az ember valami szimbolikus jelentést kezd keresni a helyszín mögött. Mivel a Király fürdő a városi legendák szerint közkedvelt meleg találkahely, és ráadásul a könyv tele van ilyen-olyan homoszexuális utalásokkal (Thomas Mann folyamatos emlegetése, meleg nagybácsi, a Léóval való kapcsolat), adhatná magát a megfejtés. Viszont ennél határozottabb támpontot nem kapsz – és szerintem ez így kevés ahhoz, hogy egy (esetleges) homoszexuális szál új jelentésrétegekkel gazdagítsa a sztorit. Vagyis ha nem akarsz valami olyasmit belemagyarázni a szövegbe, ami valójában nincs benne, akkor ezzel kapcsolatban maximum gondolati játékot engedhetsz meg magadnak.

A teljes cikk itt olvasható >>

origo.hu