Mikes Kelemen: Evés Törökországban

Mikes Kelemen 1690 augusztusában született háromszéki református köznemes családból, zágoni Mikes Pál és Torma Éva fiaként. Apja korán meghalt – a Thökölyhez pártolt nemest 1691-ben a császáriak foglyul ejtették és Fogarasban halálra kínozták. Anyja ismét férjhez ment, kövesdi Boér Ferenchez, Szilágysomlyó kapitányához, akinek hatására tízéves fiával együtt a katolikus hitre tért. Így Kelemen tanulmányait a kolozsvári jezsuita kollégiumban kezdte meg. A szabadságharc utolsó éveiben belső inasként szolgálta II. Rákóczi Ferencet, akit követett a száműzetésbe is. Távollétében fő- és jószágvesztésre ítélték. Törökország előtt Rákóczi kíséretének tagjaként először Lengyelországba utazott, majd 1712-ben Párizsba. Itt tanult (nyelvet, matematikát, földrajzot, történelmet), megismerkedett a korabeli francia irodalom divatos műveivel (levélirodalom, fiktív levelek) és a fejedelemmel együtt színházba, opera és balett előadásra, hangversenyre és udvari bálokra járt. Ezt egy nyugodtabb környezet váltotta fel, a grosbois-i erdőkben található kamalduliak kolostorában. Innen indultak Törökországba, ahova 1717-ben érkeztek meg. Ekkor kezdi el írni leveleit (Gallipoliban az elsőt, aminek képe a poszt végén látható) az akkor még csak átmenetinek gondolt törökországi tartózkodásról. Soha nem tért haza onnan. Rákóczi halála után ugyan még eljut egyszer az erdélyi havasokig, az 1736-39-es osztrák-török háború révén; 1741-ben társaival együtt kegyelemért fordult Mária Teréziához, de a királynő elutasította. Rodostóban halt meg, 1761. október 2-án, pestisben.

Az emigrációban legtöbb idejét az irodalommal töltötte – feleségül vette volna Kőszeghy Zsuzsit, de az inkább az idős Bercsényit választotta. Bejáratos volt a konstantinápolyi francia követ házába, a fejedelem könyvtárába. Több ezer oldalnyi szöveget fordít magyarra és szorgalmasan írta leveleit. Utóbbit első kiadója, Kulcsár István nevezte el Törökországi leveleknek, már halála után, hiszen műveiből egyetlen sort sem láthatott nyomtatásban, csak kéziratos hagyatéka maradt meg. Ezekről részletesebben még később lesz szó, most azonban egy, a blog profiljához illeszkedő témáról szóló írás következik, amiből kiderül az is, hogy még 80 tál étellel sem lehet jóllakni.

Ez a levél Drinápolyban íródott, 1717. október 29-én:

A cikk folytatása itt olvasható >>

csombor.blog.hu