1273. december 17-én halt meg Rúmi

 „Gyere közénk, gyere, akárki légy,

Lehetsz hitetlen, tűz- vagy bálványimádó,

Nem a reménytelenség háza a miénk,

Ha százszor is megszegted szavadat,

gyere akkor is.”

 (Tarik Demirkan fordítása)

Dzsalál ad-Dín Rúmi, más néven Mevlana, a perzsa nyelv legnagyobb szúfi misztikusa és költője. Leghíresebb műve a Masznaví-jé Mánaví (Spirituális párversek), amely óriási hatással volt a muszlim misztikus gondolkodásra és irodalomra.

Dzsalál ad-Dín valószínűleg 1207. szeptember 30-án született Balkhban, mely a mai Afganisztán területén található. Apja, Bahá ad-Dín Valad híres misztikus teológus, író és tanító volt. Elsősorban a közeledő mongoloktól tartva a család 1218 körül elhagyta szülővárosát. A fiatal Rúmi a vándorlás közben is gyarapította tudását. Vándorlása során eljutott Bagdadba, Mekkába, Medinába, majd Jeruzsálembe és Damaszkuszba is, ahol kijelentette, az Isten úgy kívánja, hogy Anatólia legyen az otthonuk.

Anatóliába érkezve először hét évig Larende (a mai Karaman) városában éltek. A család 1228-ban I. Alaadddín Kejkubad (1192–1237) szultán hívására Konyába költözött, amely akkor a szeldzsukok virágzó fővárosa volt.

Rúmí életének döntő pillanata 1244. november 30-án jött el. Ekkor találkozott ugyanis Konya utcáin a vándorló tabrízi dervissel (szent emberrel), Samsz ad-Dínnel (a Vallás Napja). Samsz ad-Dín nem tartozott a hagyományos misztikus testvériségek egyikéhez sem, viszont személyiségének ereje Dzsalál ad-Dín előtt feltárta az isteni dicsőség és szépség misztériumát. A két misztikus hónapokon át együtt élt; Rúmí teljesen elhanyagolta tanítványait és családját, ezért felháborodott környezete 1246 februárjában arra kényszerítette Samszot, hogy távozzon a városból. Dzsalál ad-Dín teljesen magába roskadt; végül legidősebb fia, Szultán Valad visszahozta Samszot Szíriából. A család képtelen volt tudomásul venni Dzsalál ad-Dín és Samsz szoros kapcsolatát, s 1247 egy éjszakáján Samsz végleg eltűnt. Csak a legújabb kutatások mutatták ki, hogy valójában meggyilkolták – Rúmí fiainak tudtával, akik sietve el is temettették egy Konyában máig létező kút mellett.

A szerelem, a vágyódás és a veszteség élménye költőt faragott Rúmíból. Misztikus költészete kb. 30 000 versből és nagyszámú rubáíból („négysoros”) áll. Versei végigkövetik szerelmének különböző állomásait. A szerető és a szeretett személy teljes azonosulása abban is kifejeződik, hogy saját költői neve helyett Samszét írta legtöbb lírai verse végére. A Díván-é Samsz c. mű (Samsz összes költeményei) Rúmí élményeinek hű tükröződése a költészet nyelvén. Verseit gyakran kerengő tánc közben adta elő.

Néhány évvel Samsz ad-Dín halála után Rúmí hasonló elragadtatást élt át, miután megismert egy írástudatlan aranyművest, Száláh ad-Dín Zarkúbot. Ez a szerelem újra versírásra késztette. Száláh ad-Dín halála után Huszám ad-Dín Cselebi lett új lelki társa és helyettese. Az ő hatására írta meg legfontosabb művét, a Masznaví-jé Mánavít. Huszám ad-Dín kérésére a következő években megalkotta a Masznaví csaknem 26 000 párversét. A hagyomány szerint verseit még a fürdőben vagy úton járva is hangosan szavalta, az őt kísérő Huszám ad-Dín pedig folyamatosan feljegyezte őket. A Masznaví bemutatja a XIII. századi szúfizmus valamennyi összetevőjét, s gyakran ragadja laza gondolattársításokra az olvasót, így megértetve, mi minden foglalkoztatta a mestert életének egy bizonyos szakaszában. A mű az isteni szerelem élményét tükrözi.

Rúmí a Masznaví befejezése után már csak rövid ideig élt. Életének utolsó 45 évét Konyában töltötte. 1273. december 17-én távozott ebből a fizikai világból és egyesült szeretett Istenével. Mindvégig a konyai társadalom megbecsült tagja maradt; társaságát a vezető állami hivatalnokok ugyanúgy keresték, mint a keresztény szerzetesek. Utóda Huszám ad-Dín lett, őt pedig Szultán Valad követte, aki Rúmí követőinek laza testvériségéből megszervezte a Mevlevi-rendet. Nyugaton kerengő derviseknek a legfőbb rítusukat jelentő misztikus tánc miatt.

Rúmí szellemi fejlődéséről a legfontosabb forrásanyag Szultán Valadnak az apja életéről szóló költői beszámolója. A verseken kívül fennmaradt Rúmi beszédeinek egy kis gyűjteménye is; ezt barátai jegyezték le Fíhi má fíhi (Az van benne, ami benne van) címmel. Ebben visszaköszönnek költészetének fő gondolatai. Néhány levele is fönnmaradt.

Költészete a misztikus élmények mélyen emberi kifejeződése, minden egyes olvasó megtalálhatja benne a számára legkedvesebb gondolatokat és érzéseket, a mennyekbe tett átszellemült utazásoktól a mindennapi élet lényegre törő leírásáig.

Konya telente megtelik zarándokokkal, akik a 10 napig tartó Mevlana Fesztiválra érkeznek a városba.

A fesztivált minden évben december 7. és 17. között tartják, ennek csúcspontja a Şeb-i Arus (az esküvő éjszakája) szertartás, melyet az utolsó napon, december 17-én tartanak. Az esküvő éjszakája alkalmával a zarándokok arra emlékeznek, hogy Rúmi egyesült az ő szeretett Istenével. Ez az a pillanat, amikor szelleme kiszabadult teste börtönéből, és lelke szabadon szállhatott, mint a madár.

A fesztivál és az esküvő éjszakája mindenki számára felejthetetlen élmény.

Forrás: terebess.hu

Kollár Kata – Türkinfo