Törökország mínuszos szemüveggel – A szabály MINDENKIRE vonatkozik! Vagy nem?

Ebben a sorozatunkban közelebb hajolunk kicsit Törökországhoz, olyan szegleteibe is belenézve, amelyekről az útikönyvek mélyen hallgatnak. A Türkinfo szerkesztőségének tagjai közül néhányan itt élnek, többen rendszeres látogatói az országnak. Van köztünk olyan, aki álmaiban és emlékeiben tölt ott több időt, mint a valóságban. Egy azonban közös: mindannyiunknak van valamilyen megosztani való tapasztalata a török mentalitással, konyhával, szokásokkal – a keleti és nyugati régiókban egyaránt.

Első körben a török mentalitással foglalkozunk. Van elképzelésünk arról, milyenek a törökök, ugye? Hangosak, el tudnak adni bármit, aranyat, szőnyeget, bőrdzsekit, literszámra isszák a teát és szeretik a szép nőket… Ezek a szokásos sztereotípiák róluk. Írásainkban kicsit mélyebbre ásunk, megmutatjuk a hétköznapit, a különlegeset, a megéltet, az elképzeltet, hogy hogyan látjuk őket, hogyan kezeljük-viseljük szokásaikat, temperamentumukat…

Mínuszos szemüveget az orra, és olvasásra felkészülni, bir, iki, üç!

A szabály MINDENKIRE vonatkozik! Vagy nem?

Egy hétköznapi, fagyos reggelen…

„Brrrr, de hideg van, a kocsi nehezen indult, ott egye meg a fene, megint elkések…

TE vadállat, TE, most komolyan itt akarsz megállni az autóddal? Éppen itt, ELŐTTEM? Éppen itt, ahol alig tudunk egy sávban araszolni a szembeforgalommal együtt, mert a többi vadállat olyan remekül parkolóhelynek használja a másik sávot? Azt hiszed, azzal, hogy a vészvillogódat nagy kegyesen bekapcsolod, neked mindent lehet? TE, Isten barma, húzzad már a segged, és gyorsan vedd meg a cigarettád, vagy amit akarsz! Nem hallod, hányan dudálnak, mert feltartóztatod a forgalmat? Esküszöm, kiszállok, és megadom a kezdő lökést! Mozogjál már, ne óbégass, ne mutogass, hanem induljál! Ja, hogy kenyér, ha? Örülök, hogy megmutattad, megéheztél, apukám? Indulj már!!”

Végre, letelt a munkaidő…

 „Persze canım, hogyne életem, viszek kenyeret. Hármat? Ja, tényleg, jönnek az Aliék ma este. Jól van, drágám, már hazafelé araszolok, pokoli a forgalom!

A jó anyátokba, hogy tudtok így leparkolni itt? Őrület. Na, most akkor ÉN hol álljak meg, he? Majd így, gyorsan, csak kiugrok, megveszem, és ennyi, nyugiiiiii!

Mit dudálsz, nem tudsz várni egy pillanatot? Nem látod a vészvillogóm? Nem látod, hogy tele minden parkolóhely? Azt a türelmetlen mindenedet, mindjárt itt vagyok, csak beugrok és jövök is! Ennyi volt, látod? Ne nyomd már a dudát teee, megyek már, megyek!”

„Ahh… Nincs is ennél gyűlöletesebb, mint egy óráig keringeni a háztömb körül, hulla fáradtan, parkolóhelyet keresgélve! Na végreeeee, ez pont jó. Elférnek a másik sávban? El hát, végtére is Isztambulban vagyunk, hová a bánatba parkolhatnék??”

K. Tengeri Dalma – Türkinfo