16 török fényképész, akiket feltétlenül ismernünk kell

Ara Güler

“Fotóriporter az, aki egy robbanás után azonnal a helyszínre rohan, fényképész pedig az, aki a lehető legmesszebbre menekül onnan. Ara mester kétségtelenül merész fotóriporter, aki kivesézi az eseményeket, nem menekül a viták elől, és kertelés nélkül kimondja, amit gondol.” – olvasható Nezih Tavlaş Fotóriporter: Ara Güler élettörténete című könyvének első oldalán. Ennél találóbban nem is mutathatta volna be a művészt. A könyvben Ara Güler így beszél a maga teremtette világról: “Minden egyes archívum egy világot tár fel és mutat be.” Még az elménkbe égő művek kamerák mögötti eseményeivel is megismertet minket. “Isztambult valójában én sem láttam. Isztambulnak akkor már vége volt”

Sami Güner

Sami Güner (1915–1991) az Isztambuli Egyetem jogi karának hallgatója volt. Miután a TCMB (Türkiye Cumhuriyet Merkez Bankası – A Török Köztársaság Központi Bankja – A ford.) alkalmazásából nyugdíjba vonult, figyelmét teljes mértékben a fotózásnak szentelte. Külföldön megrendezett kiállításaival elsősorban arra törekedett, hogy Törökországot minél jobban megismertesse a nagyvilággal, de az országról készült számos fényképét hazájában is kiállították. Műveiből több személyes album állt össze, de közel ötven, széles körben nagy érdeklődésnek örvendő könyv képei is az ő keze munkáját dicsérik.

Şinasi Barutçu

Şinasi Barutçu (1906–1985) a török fotóművészet egyik úttörője volt. Egész életét a tanításnak, fényképészetnek és a művészetnek szentelte. Általa született Törökország első fotómagazinja, első fotográfiai klubja és az első színes fotókiállítás is. Ő indította útnak a fényképezés oktatását az országban. Idealista tanári lelkülettel megáldva dolgozott, írt, publikált fáradhatatlanul, és tette mindezt a fotóművészet országos terjesztése érdekében. Sokoldalú ember volt. 1938–41 között diákjaival kerékpárra ült, hogy bejárja és közelebbről megismerje hazáját. Képein az élet vékonyka vonalait, tiszta színeit próbálja meg láttatni. Az általa képviselt gondolkodásmódot és az érzéseit autentikus stílusával adja vissza.

Ozan Sağdıç

Ozan Sağdıç 1934-ben Balıkesir városában született. A fényképezéssel 1953-ban ismerkedett meg. Fényképein sikerült az élet apró részleteit saját személyiségének és intellektuális érdeklődésének szűrőjén keresztül láttatnia. Megmutatja nekünk azokat a pillanatokat, melyeket a rohanó mindennapokban elfelejtünk észrevenni.

“Ozan Sağdıçot a versektől kezdve a grafikán keresztül, a festményeken át a zenéig nagyon sok minden érdekelte. Az «én fotóztam, így jó» filozófiájával sok fényképésszel ellentétben igazi értelmiségi volt. A fényképeinél sokkal fontosabbnak tartotta magát a művészetet és az életet. Emiatt mindenekelőtt a művészet kiváló megfigyelőjévé vált, és az így szerzett tapasztalatok szolgáltak alapul fotóművészetének is. Ugyanakkor számos lemez- és könyvborítón is rajta hagyta névjegyét.” – mondja Doğan Hızlan török író.

Şemsi Güner      

Şemsi Güner (1933–2010) fényképeivel nagy szerepet játszott Törökország dokumentálásában és bemutatásában. Évekig járta fényképezőgépével városról városra az országot, így gazdagítva archívumát. Anatólia kultúrái címmel nyitotta meg első kiállítását 1985-ben. Figyelemreméltó természeti képei révén egyéb kiállításokon is megismerhették a nevét. Az 1993-ban Pamukkale néven híressé vált plakátja az olaszországi Catania városában világelső lett. Fotói egyaránt díszítették mind belföldi, mind külföldi magazinok lapjait is.

Ali Sami Aközer

Ali Sami Aközer (1866–1936) vagy más néven az üsküdári Ali Sami 1886-ban fejezte be tanulmányait a Mühendishane-i Berri-i Hümayun iskolában (III. Szelim oszmán szultán korában épült építészeti és mérnöki iskola – A ford.), később ugyanitt rajzot és fotózást oktatott. Amellett, hogy az oszmán seregben katonáskodott, fényképészetet tanított a palotában. A szultán örököse, Burhaneddin Efendi évekig volt a tanítványa. 1889-ben Abdülhamid szultán szárnysegédje lett. Az uralkodó azzal bízta meg, hogy II. Vilmos német császár Oszmán Birodalomban tett látogatását nyomon kövesse Isztambultól egészen Jeruzsálemig. Az úton készült képeiből albumot állított össze, melyet aztán felajánlott a szultánnak. Az alkotmány kihirdetése után egy trabzoni gimnáziumban lett rajztanár.

Atilla Torunoğlu

Atilla Torunoğlu az 1940-es években kezdett fényképezni, azonban a digitális korszak kezdetével abbahagyta, és azóta Ankarában, a Samanpazarı nevű történelmi bazárban dolgozik.

Arif Aşçı

Az 1958-as adanai születésű Arif Aşçı így mesél magáról: “Először rajzolni kezdtem. Rajzolni tanultam! Vagyis 18 éves koromban beléptem az Isztambuli Állami Művészeti Akadémiára, rajzot tanultam, és utána ugyanezen az akadémián asszisztensként dolgoztam. 28 éves voltam, mikor abbahagytam a rajzolást, és elkezdtem fényképezni.”

“17 évesen kezemben egy tekercs papírral kerültem először Isztambulba. Ahogy egy művészeti akadémiai diákhoz illik, mindent lerajzoltam, amit láttam. Elsőként a sirályokba szerettem bele. Mint fegyelmezetlen gyermekek, úgy röpködtek rikácsolva a kompok felett az utasoktól simitet (jellegzetes török pékáru, szezámos karika – A ford.) koldulva. Idővel észrevettem, hogy a sirályok más külsőt öltenek télen és mást nyáron. Vannak jól megtermett, szemtelen fajták, ludakhoz hasonlóak, de vannak köztük szép szemű, kedves, apró dankasirályok is.”

Forrás: leblebitozu.com

Fordította: Dora Uysal – Türkinfo