1526: az időjárás mindent megtett a magyarokért

Az Oszmán Birodalom a XVI. század elejére olyan behemóttá nőtte ki magát, hogy újabb területek meghódítása már csak a lehető legaprólékosabb szervezéssel volt lehetséges. A roppant hadigépezetnek már komoly problémát jelentett a harcokra alkalmas nyári félévben felvonulni úgy, hogy még a hadakozásra is maradjon idő.

A készülődés az előző “szezon” végén megkezdődött. A tartományi vezetőkhöz már év végén megérkezett a parancs, kezdjék el begyűjteni a hadsereg következő évi szükségleteit: élelmet, bőrt, kötelet, hordót, ezernyi dolgot. Akkor, amikor még senki nem tudta, a lehetséges öt-hat irány közül melyiken indulnak tavasszal.

Január-február táján született meg a díván döntése, hogy az aktuális diplomáciai helyzet alapján merre induljon a szultáni had – magyarázza a 24.hu-nak Baltavári Tamás történész, a Mohácsi csata animációs filmet is megalkotó Történelmi Animációs Egyesület elnöke.

Eleve későn indultak

A politikai háttér elemzésébe most nem megyünk bele, a lényeg, hogy 1526-ban Magyarország került terítékre. A sereg útjába nem eső területekről Isztambulba rendelték az ellátmányt, a nehéz, útközben felesleges szállítmányt hajóra rakták, és Szulejmán szultán 50 ezer katonájával nyugat felé indult. Április 23. volt a napja, viszonylag későn.

Szűk volt a török mozgástere, mindenképp meg kellett várnia a tavaszt, hogy a sok tízezernyi ló, öszvér a tél után megerősödhessen a friss mezőkön. A végcél azonban még indulás után is képlékeny volt, minden a haladás sebességétől függött.

Történészek szerint például 1566-ban Szulejmán eredetileg Bécs ellen indult, ám a heves esőzések miatt csak a Szerémségben legalább egy hónapot veszített, ezért dönthetett végül Szigetvár ostroma mellett.
Négyszeresére nőtt az utazási idő

Pedig nem lett volna törvényszerű ez a kiszámíthatatlanság. A római időkben Aquincum városa és Konstantinápoly a kiváló utaknak köszönhetően két hét “távolságra” volt egymástól. Ekkorra viszont az utakat már tönkretette az idő, és az oszmánok – a kereszténység nagy szerencséjére – mit sem foglalkoztak az infrastruktúra fejlesztésével.

Így az út Budáig teljesen az időjáráson, a földutak, csapások, hágók állapotán múlt: volt, hogy 47 nap alatt sikerült, megtenni, de olyan is, hogy négy hónap kellett hozzá. Az átlag két, két és fél hónap volt – magyarázza a történész.

A cikk folytatása>>>

24.hu